Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442
466 MOLNÁR JÁNOS ságot fokozott óvatosságra hívta fel, s mindenfajta szélsőségtől való tartózkodásra intett. A munkásság, hangoztatta, csak „komoly" magatartással kerülheti el azt a veszélyt, hogy „tetszetős jelszavak möge bújtatott politikai üzelmek áldozatául essék". A le nem írt, de érthető másik következtetés: az SzDP-ben nincs helye kommunistáknak.90 A 33. kongresszus ezt a döntést olyannak értékelte, amelyik végre „világos álláspontot" deklarált. A függetlenségi harc aktív vállalásának feladásáig jutott el a 33. kongresszus 1942. december 13-án.9 1 A kongresszus jelentése és Szeder beszámolója a 32. kongresszus vonalát most is pozitívnak tartotta. Szeder szerint „a nemzeti eszme és a szociáldemokrata gondolat tökéletes harmóniája.. . hatotta át négy éven keresztül politikai törekvéseinket". A jelentés szerint ez az eszme — a munkásságnak, parasztságnak és a szabad értelmiségnek összefogása — 1941-ben „egyre szélesebb rétegekbe hatolt be és az év végén már az egész magyar sajtót foglalkoztatta". Mind a beszámoló, mind a jelentés sorra vette a függetlenségi mozgalom 1941 végi és 1942 eleji konkrét akcióit és eredményeit is. Ezeket azonban Szeder úgy summázta, hogy „a bolsevisták ezt a mozgalmat fedőszervezetnek akarták felhasználni". Ennek a tanulságait levonva, a júniusi választmány után — a jelentés szerint — „mi magunk is félárbocra eresztettük a szabadság és függetlenség lobogóját". így hát — bár szavakban fenntartották az 1939-es elveket — a párt alapvető magatartásának meghatározásánál nem erre hivatkoztak, hanem a kalandoktól való tartózkodásra. A jelentés felteszi a kérdést, hogy nem kellett volna-e szembeszállni a fasiszta és háborús erőkkel „és inkább vállalni a mártírumot, a dicső halált ... A pártvezetőség felelt ezekre a kérdésekre, és a válasza tagadó volt ... nem kockáztathatott sem értékeket, sem életeket, s nem dobhatta a mérleg serpenyőjébe a mozgalom intézményeit, hogy ezután irány és cél nélkül, összefogó erő nélkül, a jövő reménye nélkül tévelyegjenek a munkásosztály legértékesebb rétegei". Szeder pedig nyomatékkal megismételte a már 1939 végén megfogalmazott tételt: „mindennél fontosabbnak tartottuk, hogy a mozgalmat szellemi tisztaságában és anyagi értékeinek a megtartásával át tudjuk menteni az elkövetkező tisztultabb idők számára". A 33. kongresszus a dolog lényegét illetően megmásította a 32. kongresszus álláspontját. Az SzDP vezetői továbbra is hirdették, hogy a fasiszta Németország nem győzhet. Mindezt azonban az átmentés szellemében tették. Ez egyben azt is jelentette, hogy a pártvezetőségben a domináns szerepet Peyer és az időközben főtitkárrá előlépett Szeder Ferenc játszották. Szakasits „lemondott" és háttérbe szorult, a Népszavát azonban továbbra is ő szerkesztette. A párt vezetőség tagja maradt ugyan, de nyíltan nemigen képviselhetett más álláspontot, mint Peyer és Szeder. Mónus már 1939-ben háttérbe szorult, nem lehetett sem a párt főtitkára, sem a lap szerkesztője, írói tevékenységét nagyrészt álnéven kellett folytatnia, és a pártban elszigetelődött. * Az SzDP tevékenysége 1943 tavaszán, főként pedig nyarán fellendült, a pártélet márciustól kezdve szervezettebbé lett. Ennek egyik legfontosabb jele a választmányi értekezletek rendszeressé válása volt. Márciusban és szeptemberben országos választ-Dokumentumok 355. "PI Arch. 658/1/36.
