Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442
A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÚJ IRÁNYVONALÁRÓL 463 A szociális kérdés gyakori emlegetésének fő célja az 1918 megismétlődése elleni védekezés volt. A Kállay-kormány belpolitikáját alapvetően a baloldali mozgalmak, különösen a kommunizmus elleni harc jellemezte. Ez természetesen, főleg nem propagandával, hanem terrorral s mindenekelőtt a kommunisták ellen folyt. Kállay azonban úgy vélte: nem kell erről sokat beszélni. Arra sincs szükség, hogy a parlamentben a jobboldaliak túllicitálják a kormányt. A bolsevizmus elleni harcot ne sajátítsák ki, hiszen a kormánynak is ez a politikája. Kállay számára ugyanis sem bel-, sem külpolitikai okokból nem volt kívánatos, hogy az illegális kommunista mozgalomról sokat beszéljenek. A németek ezt a kormány gyengeségének tekintették. Nyugat meg a rendszer terrorisztikus jellegét láthatta volna belőle. A sajtóban rendszeresen közölték a kommunista perekről szóló hivatalos adatokat, maga Kállay azonban, de még a belügyminiszter is, viszonylag keveset beszéltek erről. De az üldözött kommunista mozgalom munkájáról — röplapjain, a párttagok és a szimpatizánsok tevékenységén, a rendőri jelentéseken túl — a közvélemény mégis értesülhetett ,.hivatalosan". A jobboldal parlamenti beszédei és sajtója szinte rendszeresen tájékoztatott a kommunisták tevékenységéről. Az SzDP elleni fő vádjuk az volt, hogy a kommunisták irányítása alatt áll, tagságának több, mint fele kommunista stb. Ennél azonban többét is mondott a jobboldal. A tudomására jutott adatok alapján rendre ismertette a Kommunista Párt, majâ a Békepárt politikai irányvonalát és akcióit is. Vajna, aki különösen sokat foglalkozott a kommunizmus elleni harc problémáival, már 1942. június 23-án elmondta a Parlamentben, hogy „egész sereg napi- és hetilap harcol még ma is a Sztálin és Rákosi Mátyás által hirdetett 'független' - idézőjelek között mondom -„demokratikusMagyarországért".76 Maróthy Károly 1942. november 10-én arról tájékoztatta a Parlamentet, hogy újra különféle kommunista röpcédulák jelennek meg, és kiadták a Szabad Népet is.7 7 Baky szerint ezek a röpcédulák egységes nemzeti kormányt és független Magyarországot követelnek.7 8 Vajna Gábor 1942 novemberében összefoglalta a kommunista párt általuk addig megismert tevékenységét. Szerinte ennek fontosabb állomásai: Táncsics sírjának 1941 végi megkoszorúzása, a Népszava ugyanez évi karácsonyi száma, a Történelmi Emlékbizottság megalakulása, Petőfi szobrának 1942. március 15-i megkoszorúzása, a Szabad Nép megjelenése. Mindezt, mondta, a kommunisták a „Független, demokratikus Magyarország" jelszava alatt folytatják.7 9 Maróthy 1943. november 10-én arra figyelmeztetett, hogy a Békepárt kommunista jellegű, röpcéduláin követeli, hogy „hozzák haza honvédeinket", továbbá arra is, hogy „a sarló és kalapács megjelenik ma már a budapesti perifériák gyárainak falain s egész tömegét látjuk ezeknek olyan helyeken is, amelyekről ma beszélnünk itt a nyilvánosság előtt nem is lehet".80 A jobboldal azt is kimondta, hogy a függetlenség gondolatának erősödését segíti a háború menetében bekövetkezett döntő fordulat is. Pándi Antal 1943 decemberében keserűen állapította meg, hogy ők nem akarják a túloldalra — ezen a "OKN 14. köt. 102. "Uo. 15. köt. 164. "Uo. 571. "Uo. 16. köt. 421-425. ,0 Uo. 17. köt. 238.
