Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442
A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÚJ IRÁNYVONALÁRÓL 461 A második téma, amelynek különös figyelmet fordított a lap, a Hitler-ellenes koalíció országai közötti együttműködés, különösen az angol-orosz viszony alakulása volt. Korán figyelmeztetett arra, hogy ez az együttműködés, főként az angol nép és az angol katonák részéről, egyre fejlődik. Német forrásokra hivatkozva megállapította, hogy „az angol társadalom ... a szovjet javára nagy érzelmi átalakuláson megy át, s a bolsevizmus iránti rokonszenv már a hadseregben is elteijedt".67 De remélte, hogy ez a „rokonszenv" nem lesz tartós, és az ellentétek kiéleződnek. Gogolák 1943 elején írja: „Nyilvánvaló ... hogy az angolszász hatalmak szívesen használják fel a Szovjetuniót a németellenes háború céljaira, azonban vagy maguk sem jutottak még el a teljes segítség lehetőségének legmagasabb fokára, vagy pedig bizonyos politikai számításból - hogy ti. ne erősítsék túlságosan a bolseyizmust — kapitalista nagypolgári érekeik szerint takarékosan bánnak vele."6 8 Később azonban a folyóiratnak sorra be kellett számolnia - és be is számolt - az antifasiszta koalíció vezetőinek mind gyakoribb értekezleteiről és egységük erősödéséről. Az utolsó — 1944 márciusi — szám szerint a Szovjetunió figyelmét nem kerülték el a német diplomácia ismét megújuló erőfeszítései annak bizonygatására, hogy „a német haderő tartja vissza Európától a bolsevizmust, ami német nézetek szerint elvégre érdekük az angolszászoknak is. Leegyszerűsítve ma is ez az általános diplomáciai helyzet természete ... Már most más kérdés, mint értelmezi ezeket a lehetőségeket a brit diplomácia."6 9 Harmadszor — főként 1943 végétől - nagy figyelmet fordított a lap a Szovjetunió és Kelet-Európa és a Balkán országainak várható viszonyára. Rendszeresen beszámolt a csehszlovák, a jugoszláv, és a lengyel emigráns kormány tevékenységéről. Emlegette, hogy ezek célja valamiféle blokk, államszövetség létrehozása Kelet-Közép-Európában, hogy gátat vessenek a Szovjetunió előtt Nyugat felé. Később azonban rezignáltán megírta, hogy Beneä tudomásul vette a Szovjetunió határozott ellenkezését minden ilyen tervvel, s hogy a csehszlovák-szovjet megegyezés azt mutatja; a Szovjetunió külön-külön akar tárgyalni, szerződni a kelet-közép-európai országokkal, ez pedig egyben azt is jelenti, hogy az angolok is kénytelenek tudomásul venni a Szovjetunió különleges érdekeit ebben a térségben. A magyar közvélemény 1943-ban tehát sok forrásból értesülhetett nemcsak a németek egyre romló katonai-politikai helyzetéről, hanem az antifasiszta koalíció mind nagyobb sikereiről és terveiről is. A hivatalos propaganda ezt nem tudta teljesen ellensúlyozni. Ε hírek, már csak a béke közeledésének reménye miatt is, a lakosság nagy része előtt rokonszenvesek voltak, ugyanakkor a Kállay-féle titkos tárgyalások sikere iránti, cselekvést bénító remények, illúziók alapjául is szolgáltak. Ami a belpolitikát illeti, arról Kállay igen sokat beszélt, s e tekintetben nem hagyott kétséget alapvető célját, az uralkodó rendszer hatalmának megőrzését illetően. Belpolitikájának alapvonását első beszédében Kállay Gömbös követésében határozta meg: „Ma is a 95 pont alapján állok. Ez a politikai hitvallásom."70 Később fokozatosan 67 Uo. 1942. márc. 158. «»Uo. 1942. aug. 100. 69 Uó. 1943. márc. 153.1. és 194. márc. 154.1. 70 Kállay Miklós: Nagy idők sodrában. Kállay Miklós m. kir. miniszterlnök beszédei és nyilatkozatai. 1942. márc. 12.-1943. máj. 29. Stádium é. n. (1943) 1. köt. 9-10. Ez akönyvkissé „szerkesztett" volt. Akkor hivatkozunk rá, ha egyéb források - sajtóközlések, illetve parlamenti naplók - is megerősítik. (Mindkét kötet egy könyvben van.)
