Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442
A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÚJ IRÁNYVONALÁRÓL 457 megvédelmezi az öklével, s tíz körmével is Magyarország függetlenségét kifelé, szabadságát befelé"53 Ezzel függ össze végül az is, hogy a párt, a Népszava ez időtől rendszeresen foglalkozott a parasztkérdéssel. Most már nemcsak az 1930-as programot emlegette, hanem a munkás-paraszt szövetséget is. Továbbá részletesebben és konkrétabban elemezte a magyar parasztság sajátos problémáit, osztálytagozódását is. Szinte alig volt év, hogy ne közölt volna hosszabb cikksorozatot az agrárkérdésről. Ε fejlődésnek — konkrétan a pártban dolgozó kommunisták munkájának - eredménye volt az is, hogy 1940-től a Népszavában rendszeresen megjelentek a népieseket elemző, bíráló, segítő cikkek. Az SzDP politikájának 1939-es fordulata 1945 utáni politikai irányvonalának első megközelítése volt. A párt megértette a kor követelményeit. A 32. kongresszus határozatai megelégedést váltottak ki a párttagságban, és fellendítették a pártmunkát. Az új irányvonal azonban nem lett a párt politikájának gyakorlatává. Ennek számos kül- és belpolitikai oka közül itt csak a párton belüliekre térünk ki. Az 1939-es állásfoglalás nem lett a pártvezetőség egészének meggyőződése, a vezetőség jobboldala pedig már kezdettől fogva igyekezett meghamisítani a kongresszus határozatait. Peyer és mások nem az uralkodó körök hazaáruló politikája elleni harc, hanem a velük való megbékélés, megegyezés útját keresték. Hitték, hogy az uralkodó körök rádöbbennek téves politikájuk veszélyeire, és az SzDP-vel együtt védik majd az ország függetlenségét. Ehhez hozzájárult a német—szovjet meg nem támadási szerződés és a finn—szovjet háború idején a pártban felerősödő szoyjetellenesség, majd a kommunisták elleni terrorhadjárat miatti megriadás. Az 1940 januári választmány kijelentette, hogy „a hivatalos magyar külpolitika vonalvezetése ellen nem lehet komolyabb kifogást emelni"·54 Méginkább e pozíciónak felelt meg a Szakszervezeti Tanács 1940. január 22-i nyilatkozata. Sajnálkozva „a magyar szervezett munkássággal" szemben megnyilvánuló „régi elfogultságból eredő rideg magatartás" miatt, kijelenti, hogy az „ez alkalommal ie kinyilatkoztatja a magyar nemzethez való tartozását és törhetetlen ragaszkodását", és ,kész együttműködni abban, hogy az ország, amely neki is hazája és szülőföldje, megrázkódtatások, katasztrófák nélkül jusson el a fejlődés útján a szebb és boldogabb jövőhöz és jogos igényeinek teljesüléséhez".5 5 A nyilatkozat nagy vihart kavart a párttagságban — egy része a forradalmi célok elárulásának tekintette. Ebben szerepe volt a nemzeti kérdés iránti értetlenségnek, de a felajánlkozással szembeni jogos ellenkezésnek is. A Népszava és Peyer tagadta, hogy a nyilatkozat a kormány kérésére született. A nyilatkozat nem jelent lemondást a jogokról, a szocializmus útjáról való letérést — mondták.5 6 S3 Igen, tovább egy lépéssel (uo. 1939. aug. 17.) Hasonló szellemű a lap aug. 2-i, A magyar értelmiség, a parasztság és a munkásság c. vezércikke is. 54 Uo. 1940. jan. 21. 55 A Szakszervezeti Tanács nyilatkozata (uo. 1940. jan. 24.). Peyer később úgy fogalmazta e felfogás lényegét: „Mindenki tanulja meg, hogy a munkásosztály mindig a nemzet egészéhez tartozónak tekinti magát. Amikor egyenrangú félként vehet részt a nagy nemzeti küzdelmekben, mindig ott van, de sohasem fogja eltűrni, hogy róla - nélküle határozzanak ... A népközösségbe mi is beletartozunk, de nem vagyunk hajlandók az elnyomottak szerepét vállalni." Előszó Az erdélyi munkásság küzdelme a román uralom alatt c. kötethez (a Szociáldemokrata Párt kiadása. Bp. 1942. 5). 5'Arról, hogy állítólag a kormányjavaslatára készült: Dokumentumok, 225. Peyer beszéde Ν, 1940. jan. 27., valamint Szocializmus és nemzeti eszme, uo. 1940. jan. 25.
