Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442
450 MOLNÁR JÁNOS Emellett Mónus és Kertész egy szót sem ejtett a hatalomról. Egyikük tervében, cikkében egy szó sincs erről konkrétan. Pedig ez lett volna a lényeg. A „demokrácia" általában természetesen nem pótolta ennek az alapvető kérdésnek a kifejtését. Enélkül a terv csak illúzió maradt. Ennek a jelentőségét talán csak Rónai értette meg igazán. Mónus ezután 1943-ig abbahagyta programkorszerűsítési kísérleteit. A 30-as évek második felében a párt legfontosabb feladatának a jövőre való felkészülést látta. Az osztrák és a német szociáldemokrácia veresége „újból eszmei küzdelemmé változtatták a legutóbbi évtizedek munkásmozgalmát", ezért „a szervezés és a felkészülés a jelen problémája és feladata ... A szocialista mozgalom szellemének és szervezetének fenntartása".3 1 Más körülmények is elvették kedvét a munkatervtől. A válság rácáfolt a munkatervhez fűződő reményekre, egyre inkább látszott, hogy új háború készül. A munkatervkísérletek mindenütt csődbe jutottak. Ugyanakkor a párton belül is - ha nem is nyíltan, Mónusra utalva — cáfolták, bírálták a munkaterv-elképzeléseket. 1940-ben a párt kiadta Kővágó Pál: Szocialista irányú tervgazdaságot! című füzetét. Ennek az alapkoncepciója, hogy a kapitalista tervgazdasági kísérletek Svájcban, Hollandiában, az Egyesült Államokban, Angliában, Belgiumban sorra megbuktak és csupán az állam szerepének növekedését eredményezték. Az USA-ban tíz millió munkanélküli van — íija a brosúra. Az a következtetése, hogy nem általában tervgazdálkodásra vagy „ésszerű", „szervezett" termelésre, hanem szocialista tervgazdálkodásra van szükség. A szocialista tervgazdálkodás pedig az, „amelyben az összes, de feltétlenül a lényeges termelési eszközök egységes gazdasági terv végrehajtása érdekében a társadalom (a dolgozók) tulajdonában, ellenőrzése és vezetése alatt állnak". A szerző szerint ehhez polgári demokráciára van szükség, mert ez „alkalmas az átmenet biztosítására".3 2 A szerző ugyan a Szovjetuniót nem említi, de a szocialista tervgazdaság nyomatékos megkülönböztetése a tőkés kísérletektől, továbbá, hogy szovjet kudarcról nem ír, megengedi a feltételezést, hogy a szocialista tervgazdaság példájának a Szovjetuniót tekinti. Mindez Mónus koncepciójának alapos bírálata volt, hiszen ő — Kertésszel ellentétben — a tervgazdaság példái között a Szovjetuniót még csak nem is említette. (Ezt csak 1943-1944-ben tette meg.3 3 ). Koncepciójának közvetett bírálata volt Tolnai György előszava is az 1941-ben kiadott füzethez. Tolnai — burkoltan — főként Mónus ama elképzeléseit bírálta, amelyekben az a munkatervekhez a szocializmus megújításának, korszerűsítésének reményét fűzte. Tolnai világosan leszögezte, hogy a szocialista munkatervkísérletek egyetlen célja a 31 A magyar munkásmozgalom feladatai (Sz, 1935. szept. 390—392). 31 Szociáldemokrata Füzetek. Pártszervezeti Könyvtár. 1. sz. A Szociáldemokrata Párt kiadása. Bp. 1940. (Idézet: 13. és 23.) 3 3 Már említett 1942-43-as előadásában mondta: „a Munkaterveknek az volt a feladatuk, hogy a kapitalizmus válságából kivezető útra mutassanak rá, mégpedig a mai társadalmi rend keretén belül. Erős lökést adott a Munkatervnek a szovjetből kiindult ötéves tervek sorozata." (Tiszántúli N, 1945. jún. 13.) Egyébként a kapitalista tervezgetések sikerét illetően időközben maga Mónus is megváltoztatta véleményét. 1941-ben a kísérletektől ugyan nem vitatott el „némi sikert", de azt hangsúlyozta, hogy ezek nem jelentenek „szocialista tervgazdaságot", éppen a kapitalizmus védelmében alkalmazzák őket, nincs tehát szocializmus „kapitalista formák között" (Mónus Illés: A munkásmozgalom bukásáról, a marxizmus csődjéről és a szocializmusról. Népszava Naptár 1941. 69).
