Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442
A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÚJ IRÁNYVONALÁRÓL 447 hozzá tervei megvalósításához". Egy „kormányképes, vagy esetleg kormányon levő párt hosszú időre szóló gyakorlati" tervét kell elkészíteni.1 8 A kongresszus egyik hozzászólója szerint a tervben „a hatalomra való törekvés gondolatának kell legerősebben kidomborodnia". A határozat még tovább ment. „Az ország gazdasági, társadalmi és kulturális életének szocialista" átalakításáról szóló tervet az ország közvéleménye elé tárja a párt, hogy megnyerje támogatását, „és ezen az alapon fölhatalmazást - politikai hatalmat -szerezzen a terv megvalósítására" — jelentette ki.1 9 Ε határozat egyben azt is mutatja, hogy a kongresszus nem egy „darab szocializmust", nem a válság felszámolását várta a munkatervtől, hanem „a" szocializmust. Az egyik legfigyelemreméltóbb álláspont Rónai Zoltáné. 1936-ban - már a fenti viták után - írott cikkében felteszi a kérdést: miután a nyugati demokráciákban a szocialista munkatervek a fasiszta veszély elleni küzdelem eszközei, van-e egyáltalán jelentősége ilyen tervnek Magyarországon, ahol a demokratikus szabadságjogokért kell küzdeni? Hangsúlyozva, hogy a nyugati tervek az antifasiszta propaganda és a középosztályok megnyerésére szolgáló politikai eszközök, úgy vélte, hogy a magyar tervben különös figyelmet kell fordítani az agrárreformra, a gazdasági, kulturális, szociális elmaradottság felszámolására és főleg a politikai rendszer megváltoztatására. „A munkaterv politikai előfeltétele a magyar demokrácia megvalósítása" — írja. Bár nem veti el a tervkészítést, nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a magyar munkaterv „esélyei ott kezdődnek, ahol a mai politikai rendszer végződik", mert előbb a demokráciát kell kjvívni. Ugyancsak igen figyelemreméltó amit a kivívandó demokráciáról, illetve a parlamentarizmusról ír. Ennek a modern demokráciákban az általános, egyenlő, titkos választójog az alapja, de a fasizmus tanulsága szerint szabadságjogok nélkül mindez nem sokat ér. Végső következtetése: „modern demokráciát nem építhet ki az, aki nem érzi, hogy a törvényhozás kérdésénél fontosabb a végrehajtás kérdése, hogy a legszebb törvény is írott malaszt marad a tökéletlen végrehajtó hatalom kezében."2 0 Álláspontja tehát a politikai demokrácia értelmezésében túlmutat a Mónus-Kertész-féle elképzeléseken, amelyeknek tengelyében az általános választójog kivívása áll, mert virágnyelven ugyan, de a hatalomban való részvételt hangsúlyozza. A fő vitakérdések azonban nem is a fentiek voltak. A munkatervkészítés során az „elméletileg ortodox, gyakorlatilag opportunista" pártvezetés szállt szembe mindenféle újítással. Mert Mónus — és Kertész — újítani akart. Kertész 1935 januáijában arról beszélt, hogy „bátran és őszintén alkalmazzunk ideológiai átértékelést", ne legyünk dogmatikusak, alkalmazzuk a tömeglélektan eszközét. Még azt is ki merte jelenteni, hogy „egyben másban kell, hogy revideáljuk az osztályfrontokra vonatkozó elgondolásainkat is". Egyrészt a nyomor nem automatikusan zülleszt, másrészt „új társadalmi rétegződésről" van szó, nem pedig pusztulásról, az ipari adminisztratív réteg növekszik, az ipari munkásság létszáma pedig csökken. Igen fontosnak tartotta a kispolgári és középrétegek "Szekszárdi László: Mi legyen a munkatervben? (uo. 1934. máj. 1.), ill. Németh János: Néhány szó a szocialista munkatervhez (Föld és Szabadság, 1935. máj. 4. sz.). "XXX. Országos Pártgyűlésünk (N, 1935. szept. 17.). 10 Vándor Zoltán (Rónai Zoltán): Munkaterv, fasizmus, demokrácia (Sz, 1936. 2. sz. Meg kell jegyezni, hogy Rónai ekkor úgy beszél a tervről, amit még ezután kell elkészíteni.)
