Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442
448 MOLNÁR JÁNOS megnyerését, propaganda útján való felvilágosítását Rónai Zoltán is.2 1 Szakasits Árpád szerint a német és az osztrák szociáldemokrata párt vereségének tanulsága a „tömeglélektani kutatások eredményeinek fokozottabb" felhasználása. A „szociáldemokrata tömegeknek szakítaniok kell a burzsoá forradalom romantikájával. Értékesíteni kell a skandináv országok szociáldemokrata pártjai részéről elért eredményeket" — mondta a 30. kongresszuson.2 2 Kertész szerint tágabb és mélyebb értelmezést kell adni a szocializmusnak. „A szocializmus nem munkaidő és munkabér kérdése csupán, hanem magasabb egységben való összefogása a proletariátus vezetése mellett mindazon humanisztikus· és etikai erőtényezőknek, amelyek nem annyira gazdasági kényszerűségből, mint inkább emberi és erkölcsi okokból fordultak szembe a fennálló társadalmi renddel, amelyet igazságtalannak és embertelennek éreznek."2 3 Mónus azt hangsúlyozta, hogy a szocializmus tudatos tevékenység eredménye. Szerinte „kissé le kell tompítani azt a kényelmes álláspontot, hogy a szocialista társadalmi és termelési rend vaskövetkezetességgel és szükségszerűen" úgyis elkövetkezik. Hendrik de Man „legforradalmibb jellegű állítása, hogy: a szocializmust akarni kell és . . . nem szabad a fejlődést önként bekövetkező, magától értetődő és szükségszerű folyománynak tekinteni" — írta 1936-ban.24 Mindez természetesen nem Hendrik de Man felfedezése volt, de a magyar párt általános szemléletétől idegen felfogás. Az új szemlélet jele volt, hogy a tervben nem foglalt el központi helyet a társadalmasítás. Kertész még csak óvatosan érintette ezt a kérdést. „Rendkívül fontos dolog, hogy kellő óvatossággal húzzuk meg a határvonalat a társadalmasítandó és a magángazdálkodás keretében meghagyandó gazdasági ágak között" - mondta. Tervezete azonban még összekapcsolta a válságból való kiutat a kapitalizmus megdöntésével. Még bizonyos mértékig őrizte a magyar szociáldemokrácia hagyományos alapelvét, a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vételét, de szűkítette a társadalmasítás hatókörét, mert ezt — legalábbis a munkaterv idejére — csak a monopóliumokra akarta kiterjeszteni.2 5 Mónus tovább ment. A 30. kongresszuson elmondott beszámolója szerint a régi „szociáldemokrata programok a termelőeszközök társadalmasítását tűzték ki célul. Ez ma már nemcsak a tizenöt-húsz év előtti szocializálást jelenti... A szociáldemokrata munkaterveknek nem a húsz év előtti idealisztikus elképzelések formájában kell beszélniök, hanem reális, kézzelfogható tényeket kell formába öntenie."2 6 Ez a szemlélet is idegen volt a magyar párttól, hiszen a régi szocializmus-elképzelések sarkalatos tételét vitatta. Űj és pozitív vonása a Kertész-féle elképzelésnek, hogy a tervgazdálkodás példájául a Szovjetuniót emlegették. Továbbá szakítottak a magyar párt torz szövetségi politikájával -"A szocialista munkatervről (Szociáldemokrata Füzetek, 11. sz. Bp. 1935. 3., 6., és 7) és Vándor idézett cikke. 2 2 Szakasits Árpád: Organizációs reform? (Sz, 1934. 4. sz. 167-169) és N, 1935. szept. 17. 2 3 Kertész: A szocialista munkatervről, 9. 14 Szociáldemokrata munkaterv (Sz, 1934. 2. sz. máj. 50) és Romanticizmus és valóság (uo. 1936. 9. sz. 481). A tudatosság szerepét mint a súlyos idők tanulságát említi 1935-ben is. A szocializmust akarni kell, tehát: küzdeni kell érte - írta a szocializmus útja című cikkében (Népszava Naptár 1935. 26). Ezt a gondolatot hangsúlyozza egy aláírás nélküli, föltehetően Mónustól származó 1940 végi cikk is (Hendrik de Man körül. N, 1940. okt. 16.) 2 5 Kertész: A szocialista munkatervről. 12. (Az ő kiemelése.) í6 N, 1935. szept. 17.
