Századok – 1978
TANULMÁNYOK - L. Nagy Zsuzsa: A hazai liberális ellenzék a világgazdasági válság idején (1928-1932) 403
422 L. NAGY ZSUZSA Rassay és Kállay 1928-as egymásra találását az tette lehetővé, hogy a fő kérdésben mindketten azonos, vagy igen hasonló nézetre jutottak, mindketten a Bethlen-kormány távozását követelték, mindketten féltek a szélsőjobboldal előretörésétől. Az év tavaszán tárgyalt olasz-magyar szerződés vitájában, mely a fasizmusról vallott nézeteket is felszínre hozta, már egymást támogatták megnyilatkozásaik.9 2 Az év őszére megérett programjuk is, amelyet — némi eltéréssel — Kállay és Rassay egy napon jelentett be: a „polgári társadalom" összefogása és egységes ellenzéki front megteremtése Gömbösék félreállítására, majd a kormányba való bekerülés céljából. Mivel Kállay csoportja szervezettel nem rendelkezett, Rassay a demokratákkal közös pártját ajánlotta fel az egységes ellenzéki front alapjául.9 3 A demokraták maguk is úgy vélték, „ma nyereség az ellenzéki frontnak minden egyes politikus, aki kilép a kormánypártból" és nem utasították el eleve a Kállayval való együttműködést. Rassay felajánlkozását azonban ellenérzéssel fogadták, attól féltek, ők maguk, valamint politikájuk ebben a szövetségben teljesen háttérbe szorulnak majd. A tervezett ellenzéki front fő célkitűzését helyeselték, de az elérését célzó eszközöket, módszereket Rassaytól eltérően látták.9 4 Nemcsak a Fábián- és Gaál Jenő-féle csoport bírálta Rassayt, de Hegymegi-Kiss Pál és környezete is, Vázsonyiról nem is szólva. Az ellentétek végül szétrobbantották az Egyesült Balpártot, a demokraták és Rassayék önálló szervezeti keretben működtek tovább.9 5 „Rassay — írta a Századunk — még pártelnök korában se érezte magát túlságosan szolidárisnak ezzel a párttal s így távozása a párt éléről inkább egy előkelő idegen távozása volt. . ,"96 Hegymegiék, akik Rassay pártjában és a liberális táborban a „földreformos" csoportot alkották s többször próbáltak önállósulni, sikertelenül, egy ideig még Rassaynál maradtak, de azután az 1931-es választások idején átmentek a Független Kisgazda Pártba. Ez a liberális párt számára azért jelentett veszteséget, mert távozásukkal ott nagy mértékben háttérbe szorult az agrárnépesség, a földbirtokviszonyok problémája s meglazultak a vidékkel való kapcsolatok is (Hegymegiék főleg a debreceni és békési csoportot vitték magukkal.) Ez azért is éreztette hatását, mert a liberálisok és a kisgazdák szövetsége nem jött létre 1930—1931 után sem. Rassay magatartását a Kisgazda Párttal szemben Hegymegiék elvesztése is motiválta, negatív értelemben, míg viszont megkönnyítette a függetlenségi-oktobristák közeledését a kisgazdákhoz. Az Egyesült Balpárt felbomlása megnyitotta az utat Vázsonyi János politikai szereplése előtt. Vázsonyi János tulajdonképpen 1928-tól kezdve lépett előtérbe s vált 91 Kállay ez évben többször nyilatkozott a liberális sajtónak. így egy alkalommal kijelentette: „Észokokkal argumentálva meg kell állapítanunk, hogy a fascizmus nem kizárólagos formája a rendcsinálásnak. Hatalmas történelmi példák igazolják a demokratikus rend alaposságát és sikerét is." Újság, 1927. ápr. 6. Kállay Tibor a fasizmusról. 93 Uo. 1928. okt. 21. Rassay felajánlotta pártját az egységes ellenzéki front megalakításához és Kállay Tibor: Egységes ellenzéki front c. cikkek. 94 Uo. 1928. okt. 23. Egyesülés vagy kooperáció? (vezércikk). 9 5 Uo. 1928. okt. 28. „Feloszlott a Független Nemzeti Demokrata Párt politikai képviselete", és vezércikk „Pártból csoport" címmel. Okt. 30. Óvást emeltek a demokrata szervezetek a parlamenti képviselet feloszlatása ellen. Okt. 31. Pakots József bent marad a Demokrata Pártban. 9 4 Századunk, 1928. 9. sz. 557. Szász Zoltán: A Demokrata Párt és a zsidó hagyományhűség.
