Századok – 1978
TANULMÁNYOK - L. Nagy Zsuzsa: A hazai liberális ellenzék a világgazdasági válság idején (1928-1932) 403
A HAZAI LIBERÁLIS ELLENZÉK 411 alappilléreit erősítette volna, az államigazgatást és a hadsereget részesítette előnyben.40 Márai Sándor mindennek társadalmi következményeire mutatott rá, amikor az általános felháborodást és tiltakozást kiváltó lillafüredi kastély építkezése kapcsán leszögezte: „ez a kastély nemcsak tájilag nincs aláépítve, hanem társadalmilag sem", mert hiányzik a vagyonos „középosztály", nincs „teherbíró magyar társadalom".4 1 Mások is azt kérték számon a kormánytól, „hová lett a polgári elem, a nemzeti államépületnek semmi más népi kategóriával nem pótolható pillére? " Szerintük a polgárság a Bethlen-kormányzat idején gazdaságilag teljesen legyengült; felemelkedés, gazdasági és társadalmi pozíció helyett csupán vagy négyszáz társadalmi egyesületet kapott a rendszertől. Ugyanakkor viszont „a középkori oligarchiához veszedelmesen hasonlító", az államhatalmat feltétlenül kiszolgáló „köztisztviselői rend" hihetetlenül megerősödött s mindez arra vezetett, hogy a társadalom polgári, vagyis kereskedő, iparos eleme politikailag is meggyengült, „gubbaszt, mint a tört szárnyú sas".42 Az eredmény: „Munka nélkül áll az egész magyar társadalom. Nem kell a kommunista földalatti izgatás gonosz lámpája, hogy belenézzünk az otthonok hangtalanságába (sic!) .. . kulik lettünk valamennyien, szellemi és testimunkások egyaránt."4 3 Súlyosbította a helyzetet, hogy épp ezidőre esett annak az új generációnak a jelentkezése, amely a válság éveiben állt elő állás- és munkaalkalom, egzisztenciateremtés igényével. Az érettségizettek, diplomások „túltermelése", a generáció-váltás kiegyensúlyozott viszonyok között sem könnyű megoldása a gazdasági válság közepette drámaivá vált, az egyébként is súlyos gondokat szinte megoldhatatlan nehézségekkel és politikai feszültséggel tetézte. Az Újság vitát indított a fiatal generáció kérdéseiről, mert úgy látta, „a szakadék a tegnap és a holnap társadalma között sokkal mélyebb, sem hogy ezt tovább lehetne leplezni". Attól tartottak, az elégedetlen fiatal generáció a szélsőséges, számukra egyként nem kívánatos bal- vagy jobboldali irányzatokhoz csapódik. Sürgették tehát, hogy eltávolítva azokat, akik „a polgárok küzdelmes életének nem résztvevői és együttszenvedői, hanem csak parancsolói", a közéleti posztokon adjanak teret a fiataloknak, szállítsák le a választási korhatárt stb.4 4 Legáltalánosabb követelésüket Károlyi Gyulának címezték:,^! tunya burzsoáziával szemben a dolgos citoyen típusát méltóztassék istápolnf', vagyis azt a típust, amelyet elsősorban a kiskereskedő, a kisiparos testesít meg, amely dolgos munkása a társadalomnak s egyben szilárd támasza a polgári rendnek.45 A Károlyi-kormány gazdasági intézkedései épp e rétegek érdekeit nem elégítették ki, sőt, azokkal jórészt ellentétesek voltak, s amikor ezekről a kormány a parlamentben beszámolt, a liberálisok Fábián Béla 40 Uo. I. 128 s köv. Rassay; 198. s köv. Pakots József. Esti Kurír, 1931. nov. 26. Közgazdasági Kurif c. melléklete: Foci or Oszkár: önsegítés. *1 Újság, 1931. nov. 22. Várkastélv a ködben. 4 2 Uo. 1931. febr. 1. Nagy flórisi Nagy Béla: A polgár problémája. 4 3 Uo. 1930. aug. 1. A magyar földrengés. 4 4 Uo. 1930. aug. 14. Sebestyén Ernő: Az új generáció választójoga (vezércikk). - A „harmincasok" problémáiról szinte naponta cikkeztek. Az idézet helye: uo. 1931. jan. 1. Nyílt kérdésekre vár választ az Újság a 30-asok táborából. 4 5 Napló, 1931-1935. II. 318. Vázsonyi János. (Az én kiemelésem - L. N. Zs.) - Az ellenzék tudatában volt annak, hogy saját politikai gyengesége éppen e típus hiányából vagy erőtlenségéből fakad s meg volt győződve, hogy a citoyen a kulcsa a magyar társadalom problémái megoldásának.
