Századok – 1978
TANULMÁNYOK - L. Nagy Zsuzsa: A hazai liberális ellenzék a világgazdasági válság idején (1928-1932) 403
410 L. NAGY ZSUZSA tért el az öreg Vázsonyiétól, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület (OMKE) vezetőiétől, hogy számukra az agrárérdek mindenekelőtt a mezőgazdasági terményeket forgalmazó kereskedelem szempontját jelentette. Az évtizedfordulón azonban nemcsak Vázsonyiék, de a liberálisok más csoportjai is sokkal nagyobb figyelmet fordítottak a kisárutermelő parasztság általános helyzetére és problémáira. Ebből viszont az következett, hogy míg 1924 táján főleg az agrárius nagybirtok és a demokraták álláspontja érintkezett, addig az évtizedfordulón a kisgazdákhoz kerültek közel. A mezőgazdaságra vonatkozó tennivalók és kormányintézkedések vitájában a demokraták - általában a liberálisok — és a kisgazda politikusok igen gyakran támogatták egymást.33 így volt ez még - legalábbis részben — a gazdaadósságok eltörlésének esetében is. Egyformán kifogásolták, hogy a pénzügyi kölcsönt a nagybirtok javára használja fel a kormány, hogy a moratórium a gazdáknak csak szűk körére terjedt ki, és csak a mezőgazdaságot érinti.34 A liberálisok az egész eljárást az „osztálypolitika" megnyilatkozásaként értékelték,35 mivel a kedvezményekből kizárták a kisipart és a kiskereskedelmet. Akárcsak a munkanélküli segély esetében, úgy most is szenvedélyesen tiltakoztak az ellen, hogy bármiféle, a válság terheit csökkentő intézkedésből kirekesszék a számukra legfontosabb rétegeket. Annak követelésében, hogy az adósságok megfizetésére a kiskereskedő, kisiparos is haladékot kapjon, teljesen egységes volt a liberális tábor.3 6 Ε rétegek szempontjából ítélték meg a „gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosítására" 1931 júliusában benyújtott kormányjavaslatot is, ezért fogadta általános ellenzéki tiltakozás.37 Gál Jenő, a liberálisok parlamenti vezérszónoka, kifogásolta, hogy a mezőgazdaság talpraállítása érdekében semmiféle lényeges intézkedést nem terveznek, de a legfőbb hibának azt tartotta, hogy a kiskereskedelem, a kisipar támogatására nem gondolt a kormány. A bankzárlatot is elsősorban miattuk akarták mielőbb feloldani, mert felfogásuk szerint a takarékosságot nem ezeknél a rétegeknél kell elkezdeni, hanem a kormánynál, az állam gazdálkodásában.3 8 A Bethlen-kormány egész politikáját, de még a válság leküzdésére tett kormányintézkedéseket is azért tartották katasztrofálisaknak, mert tékozló és egyoldalú módszereivel a polgári társadalmat ásta alá, éppen azokat a rétegeket gyengítette s nehezítette életviszonyaik javítását, amelyek e társadalom rendjének alapját képezik. Elsősorban persze megint a kiskereskedő, kisiparos elemre gondoltak, amely „mindenkor megbízható, öntudatos, gerinces réteg volt a polgári társadalom szempontjából".39 Támadták azt a kormánypolitikát, amely gazdasági téren nem igazodott a trianoni Magyarország feltételeihez, az anyagi lehetőségekkel pazarlóan bánt s ahelyett, hogy a polgári társadalom 33 Ld. pl. Napló 1931-1935. I. 1931. júl. 28-i és következő ülések vitáját a válság megoldására beterjesztett kormányjavaslatról s a már idézett liberális megnyilatkozásokat. 34 Uo. III. 90-91. Vázsonyi János. XI. 2. s köv. Eckhardt Tibor. 3 'Esti Kurir, 1932. júl. 8. Dolgozni a polgárságért (vezércikk). Júl. 9. Megszavazták. 3<s Uo. és Napló 1931-1935. III. 90-91. Vázsonyi János. 3 7 A szociáldemokraták kisebbségi véleményt terjesztettek be, amely a kormány egész pénzügyi politikájával szemben bizalmatlanságot nyilvánított, követelte az adóemelés megtiltását, a bankforgalom szabaddá tételét és hasonló intézkedéseket. Napló, 1931-1935.1. 47. s köv., 160. 1931. júl. 28. és 30. ülések. 3*Uo. I. 78-84. Gál 1931. júl. 29-én, 229, s köv. Fábián 1931. júl. 30-án. 39 Uo. V. 385. Vázsonyi János.
