Századok – 1978
TANULMÁNYOK - L. Nagy Zsuzsa: A hazai liberális ellenzék a világgazdasági válság idején (1928-1932) 403
A HAZAI LIBERÁLIS ELLENZÉK 407 mégcsak nem is bizonyos társadalmi rétegek érdekei, hanem az a következetesen érvényesülő álláspontjuk, amely a gazdaságpolitikát és a kormányzati módszereket együttesen, összefüggésükben ítélte meg.1 8 A gazdasági liberalizmus feladásától a politikai liberalizmus korlátozását féltették általában, s itthon, ahol „a politikai szabadverseny" egyébként sem érvényesült, egyenesen politikai diktatúrától tartottak. így tehát nemcsak azt tagadták, hogy a gazdasági liberalizmusnak szerepe lehetett a válságban, hanem azt is, hogy le kellene mondani további alkalmazásáról. Ezt annál nagyobb hibának tartották volna, mivel szerintük az állami beavatkozás „végcéljában bizonyos állami tervgazdaság áll", amely elkerülhetetlenül politikai diktatúrát hoz magával.19 Ezek s az évtizedfordulótól aktuálissá váló hasonló problémák ismét közel hozzák a liberálisok felfogását Jásziéhoz.20 A válság elkerülhetetlenné teszi, hogy az ideálok hangottatásával egyidejűleg magát a kapitalista termelési rendszert s a polgári társadalom helyzetét elemző vizsgálat alá vegye az ellenzék. Ez a vizsgálódás nemcsak tényével, hanem következtetéseivel is beilleszkedett az európai polgári liberális, radikális körök hasonló elemzéseibe.21 A termelés, az elosztás, az irányítás, a társadalom és az egyén viszonya, polgári demokrácia és diktatúra összefüggései kerültek így előtérbe. Ennek során viszont a liberálisok először foglalkoztak behatóan a szovjet rendszerrel, hasonlították össze a kapitalizmussal — újabb ellentmondásokkal tetézve koncepciójukat. A 20-as évek elején gazdasági, kereskedelmi megfontolások alapján sürgették a Szovjetunió „tudomásul vételét", szerződésbe foglalt rendszeres gazdasági kapcsolatok megteremtését,2 2 de magával a szovjet rendszerrel nem foglalkoztak. Mivel a világgazdasági válság egyik okát a polgári gazdaságpolitika és termelési gyakorlat szervezetlenségében látták, a szovjet rendszerből a szervezettség ragadta meg figyelmüket. Noha egyébként és általában elutasították a tervgazdálkodást és sikerében kételkedtek, mégis 1 "Az állami beavatkozásra általában: Berend-Ránki II/3. fq. - A gazdaságpolitikát bíráló alapkérdéseket már a szanálás és a vámtarifa vitája során kifejtették. Ezek akkor a következők voltak: az állami bevatkozás növekszik, az alkotmányos ellenőrzés csökken; a kormány kifejezetten a nagytőke, az ipari tőke érdekeit tartja szem előtt, a magángazdasággal, kisiparral, kiskereskedelemmel szemben a szövetkezeteket támogatja; az adópolitika elhibázott. Napló, 1922-1927. XVIII., XXII. stb. kötetek és Iratok az ellenforradalom történetéhez III. Az ellenforradalmi rendszer gazdasági helyzete és politikája Magyarországon 1924-1926. Bp. 1959. összeáll. Karsai Elek. 288-289, 376-378 (a szanálási bizottság ülésének jegyzőkönyve). "Napló, 1931-1935. V. 18-19. Gratz Gusztáv. Szavai jellegzetesen mutatják a liberális gazdaságpolitika népszerűségét. Gratz hamarosan a Rassay-párt egyik legtekintélyesebb tagja lesz. J0 Jászi a válság leküzdése érdekében sem tud megalkudni a diktatórikus módszerek alkalmazásával. Ld.: levelét Csécsy Imréhez 1933. okt. 15. Jaszi Papers. Columbia University, Butler Library. 21 Vö. La Paix 1929 szept. külön szám:. A. Lebey: Le monde moderne et la Franc-Maçonnerie. 22 Κ liberálisok már a 20-as évek elején, a pénzügyi stabilizáció előkészítésekor támogatták a gazdasági kapcsolatok normalizálását. Bethlen ilyen irányú törekvéseit oly mértékben helyeselték, hogy Fenyő Miksa és Ignotus 1922-ben nemcsak mint magánemberek, vagy mint az ellenzék képviselői keresték fel a berlini szovjet képviseletet, hanem a kormány megbízásából kezdeményeztek tárgyalásokat. Ld.: Dokumenti vnyesnyaja politika SzSzSzR. Moszkva. 1963. V. 157 és 727, 46. jegyzet. Erre a forrásra Hajdú Tibor hívta fel a figyelmemet, amit ezúttal is köszönök. - Az évtized végén újrafogalmazott igényre: Újság, 1929. ápr. 5. Beck Lajos: Lengyel-román-magyar szövetség? (vezércikk).
