Századok – 1978
TANULMÁNYOK - L. Nagy Zsuzsa: A hazai liberális ellenzék a világgazdasági válság idején (1928-1932) 403
408 L. NAGY ZSUZSA úgy látták, „a szovjet ötéves terv olyan lecke, amelyből sokat kell átvennie a világ többi részének, nekünk is, még ha eredeti hazájában kudarccal végződik is".2 3 A szovjet ötéves tervről részletes, adatokkal illusztrált ismertetéseket adtak, a „Pjetiletka" (sic) eredményeit összevetették a nyugati világ válság-adataival.2 4 A szovjet viszonyok, egyben a kommunista program alaposabb vizsgálata mindenekelőtt politikai következtetések levonásához és súlyos aggodalmak megfogalmazásához vezetett. Úgy látták, a világ olyan ponthoz érkezett, amelyen meghatározott lehetőségek közül kell választania, s ez a polgár számára egyre nagyobb konfliktussal jár; a polgári társadalom a régi ideálokkal felfegyverkezve mind kevésbé képes szembeszállni az új, nemzetközi méretű törekvésekkel: a szovjet példa a polgárság számára nem követhető, viszont a kapitalista rendszer „a bolsevizmustól való félelem mellett nem érlelt ki eszmét, mellyel maga mellett lelkesíteni tudna".2 s Végül is mindebből az következett, hogy a liberálisok a körülmények kényszerítő ereje következtében elismerték az állami beavatkozás elkerülhetetlenségét, jobban, mint korábban; irányát a saját célkitűzéseik szerint szerették volna meghatározni, vagy legalábbis befolyásolni; a beavatkozást alkotmányos ellenőrzés alá kívánták vonni, s minden erővel meg akarták akadályozni a központi hatalom befolyásának kiteijesztését a politikai életre. A liberálisok számos ok miatt (társadalmi bázis, a Nemzeti Demokrata Párt hagyománya és befolyása stb.), kezdettől elhibázottnak tartották a rendszer gazdaságpolitikáját, amely szerintük csak az ipari tőke érdekeit szolgálta. Politikai vonatkozásban mindig azt kívánták, hogy növekedjék a tőkés körök befolyása, mert ettől az arisztokrata nagybirtok sok tekintetben feudális maradványokkal terhelt konzervativizmusának háttérbe szorulását s egyben a liberális irányzat befolyásának növekedését remélték. Tették ezt annak ellenére, hogy az ipari és a pénztőkés köröktől soha nem kaptak olyan hathatós támogatást, amely a polgári liberalizmus súlyát számottevően növelte volna. Gazdasági téren viszont ugyanilyen következetesen kifogásoltak mindent, amiben az ipari tőke preferálását látták. Az ellenzéknek ezt a jellegzetes és ellentmondásos iparitőke ellenes felfogását az évtizedfordulón megerősítette és minden korábbinál magasabb fokra emelte maga a válság s az a helytálló következtetésük, amit a németországi eseményekből vontak le. Szinte napról napra követve az ottani fejleményeket, azt állapították meg, hogy Hitler mögött „a nagykapitalisták", „az iparmágnások" állnak, ők használják ki a munkanélküli tömegek elkeseredését.2 6 S mivel a nácizmust nem tekintették a válság megoldására alkalmas módszernek, nemcsak a hitleristákkal fordultak szembe, de támogatóikkal is. 23 Ujság, 1931. aug. 30. Lakatos Gyula: Közbenső megoldások (vezércikk). í4 Üo. 1930. nov. 29. Beck Lajos: A vörös szfinksz (vezércikk). - Annyi információt s olyan^ viszonylag józan elemzést, amilyet általában a liberális és radikális sajtó ad, más polgári orgánumban nem találni. ,s Üo. 1931. márc. 13. Oroszország (vezércikk). Ld. még: uo. 1931. máj. 20. Kóbor Tamás: Kapitalisták és bolsevisták (vezércikk). 1930. aug. 5. Kóbor Tamás: Világválság (vezércikk). - A régi értékrend válságának felismerése s az ebből fakadó problémák természetesen nem csupán a liberálisokat érintették s egyáltalán nem korlátozódtak a politika és a politikai gondolkodás területére. "Újság, 1933. febr. 2. Hitlerék fáradt bemutatkozása. — A hasonló mentalitású francia körök helyzetelemzése ugyanerre a következtetésre jutott: L'Acacia, 1930. 68. sz. 409-411, 73. sz. 174, 233.
