Századok – 1978

FOLYÓIRATSZEMLE - Protaszov.L. G.: Az orosz hadsereg osztály összetétele Október előtt 393

394 FOLYÓIRATSZEMLE Az orosz hadsereg statisztikai évkönyvei a háborút megelőző időszakot ölelik fel. Protaszov egy eddig alig feldolgozott anyag, a besorozott újoncok és a behívottak adatait elemzi. Ezek sem teljesek, de a háború éveiben behívott több mint kétmillió katona foglalkozásáról, vallásáról, családi állapotáról, végzettségéről megbízható információkat szolgáltatnak. A források hiánya, hézagos volta mellett az okozza a legnagyobb gondot, hogy a foglalkozási struktúrából a szociális összetétel közvetlenül nem deríthető ki. A foglalkozások zöme hordozhat magában társadalmi tartalmat, de a kutatók között ma sincs egységes álláspont a foglalkozások és a társadalmi csoportok kapcsolatát illetően. A flottával foglalkozó gazdag irodalom is hozzávetőleges adatokat rögzít a tengerészek szociális összetételéről. A cikk a különböző „foglalkozás - szociális helyzet" mutatók és az orosz társadalom szerkezete ismeretében elemzi az 1914-1918 között behívott újoncok foglalkozási adatait. Legfontosabb következtetése, hogy az orosz hadsereg szociális arculatát a kispolgári rétegek - parasztok, kézművesek, kusztáriparosok, alkalmazottak, értelmiségiek - határozták meg. Bár társadalmi helyzetükben jelentős eltérések mutatkoztak, számos közös ideológiai vonással rendelkeztek. Ezek közül a szerző az ellenzékieskedést, a radikalizmusra való hajlamot, az ösztönösséget és az állhatatlanságot említi. A proletariátus arányát 1914-1918 átlagában 16,5 százalékra becsüli. A háború első három évében ez az arány 17% fölött volt, 1918-ban viszont csak 6,5%. A proletariátus kategórián belül elkülöníti a szerző táblázata a nagyüzemi munkásságot (6%), a vasutasokat, a kikötői munkásokat, az építő munkásokat (4,7%) és a kisiparban foglalkoztatottakat (4,8%). A félproletárok arányát 2,2%-ban adja meg. A kézművesek és kusztáriparosok aránya 5%. A legjelentősebb társadalmi csoport, az ország osztályösszetételének megfelelően a parasztság (66,5%). Ezt a %-ot, amely kisebb, mint a parasztok országos aránya, a szerző azzal magyarázza, hogy a hadseregbe a keresők jöttek, s a kétlakiak gyakran ipari foglalkozásukat vallották be. A behívottak között, mint láttuk, a proletár réteg aránya magasabb, mint a lakosság egészén belül. A hadsereg technikai követelményei magyarázzák ezt. A 6% nagyüzemi munkás jelentőségét az adta, hogy ők rendelkeztek politikai tapasztalatokkal, ők voltak ideológiailag a legfejlettebbek. A háború vége felé dezorganizálódó hadseregben egyre aktívabb szerepet játszottak, ők állították a forradalom mellé a hadsereg tömegeit. Az építőipari, a kisiparban foglalkoztatott munkások viszonylag magas arányát az orosz ipar fejletlenségével magyarázza a szerző. A tanulmányban közölt táblázat egyik érdekes tanulsága, hogy 1914-1915-1916-ban 65% a parasztok aránya a behívottak között, 1917-1918-ban 80% fölé emelkedett, tükrözve a társadalmi arányokat. Ugyanakkor például a proletariátus aránya a 17% fölötti értékről 6,5%-ra csökkent. A változást többféleképpen magyarázták a kutatók. Egyesek szerint nem országos adatokról van szó, mások úgy vélték, hogy az agrárvidékekről történtek a behívások, s ezzel magyarázható a módosulás. Bebizonyosodott azonban, hogy az adatok Oroszország egészét átfogják, s épp a központi iparvidék rész-adatai is hasonló tendenciát tükröztek. A szerző pontosabbá teszi a képet: a proletárok aránya valóban csökkent, de a közülük behívottak száma nem. Tehát a megnövekedett emberanyag-szükségletet, mind nagyobb mértékben a paraszti lakosságból elégítették ki. A proletariátus behívásának korlátot szabtak a haditermelés követelményei is. A proletár réteg belső összetételének változása is elgondolkodtató. A nagyüzemi munkások aránya ugyanis nőtt a csoporton belül, holott a hadiipar termelését a nagyüzemek biztosították. Itt két körülményt kell figyelembe venni. Az egyik, hogy a behívások a nagyüzemek nagy szakmai tapasztalattal rendelkező szakmunkás törzsgárdáját nem érintették, tehát a hadiüzemek szakember ellátottsága nem romlott. A nagyüzemek fiatal, könnyen pótolható munkaerejét szívta el a hadsereg. Másrészt a háború alatt a zömmel nem hadiipari jellegű kisüzemek vagy tönkre mentek (és munkásaik a nagyüzemekből bevonultak helyére kerültek), vagy termelési profilt változtattak. Gazdasági súlyuk, a bennük foglalkoztatottak aránya tehát csökkent, így a behívottak között is kevesebb kisüzemi munkást tartottak számon a statisztikák. Mindenesetre, a proletár rétegen belül a nagyüzemi munkások arányának emelkedése a politikailag legfejlettebb elem súlyának a növekedését eredményezte, ami a hadsereg forradalmasodását fokozta. A bevonultak adatainak regionális bontása az adott vidék gazdasági-társadalmi viszonyait tükrözi, a proletariátus helyi megoszlása a táj iparának fejlettségével függ össze. A szerző által feldolgozott adatok lehetővé teszik a világháborús újoncok iskolázottság és fegyvernemenkénti megoszlása közötti korreláció kimutatását is. A háború során végbement szociális mozgások közül, a