Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Foner; Philip S.: Tiltakozások az Egyesült Államokban Bismarck szocialistaellenes törvénye ellen 390
390 FOLYÓIRATSZEMLE Oly sok helyen és az évek múlásával annyi változatban használták fel Marianne alakját a III. Köztársaság idején, hogy jogosan vetődik fel a kérdés: vajon ez a szimbólum a valóságban az általában vett ideális köztársasági rendszert jelentette-e, vagy magát a Francia Hazát? Számtalan példa alapján a szerző azt a következtetést vonja le, hogy míg kezdetben inkább az elsőről, ill. a kettő egészséges ötvözéséről lehet szó, később egyre inkább a nacionalista értelmezésű nemzet-fogalom kerül előtérbe. Ennek látható példáit nyújtják azok a köztársasági emlékművek, melyek az 1870-71-ben elesettek mellett a gyarmatokon harcolóknak is emléket állítanak. A megközelítésében és témaválasztásában eredeti munka, — amelyet illusztrálásra szolgáló képanyag és példatár is követ - célja, hogy felhívja a figyelmet a másodlagos, de mégis forrásértékű területekre, azt hangsúlyozva, hogy a történész számára az esztétikai szempontból esetleg elmarasztalható alkotás művelődéstörténeti-történelmi tekintetből figyelemfelkeltő lehet. (Annales. 28. évf 1. sz. 1973 január-február, 5-35. L) E. Cs. Cs. PHILIP S. FONER: TILTAKOZÁSOK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN BISMARCK SZOCIÁLISTAELLENES TÖRVÉNYE ELLEN Foner felidézi, hogy John Swinton amerikai újságíró 1880-ban felkereste európai körútja során Marxot - aki rendkívül nagy hatást gyakorolt rá - s benyomásait a New York Sun-ben nyilvánosságra is hozta. Ezt követően Marx levélben megköszönte a rokonszenvező cikket, de egyúttal felhívta figyelmét a német szociáldemokraták üldözésére, s felkérte, hogy az Egyesült Államokban lépjen kapcsolatba Sorgeval, az I. Internacionálé utolsó főtitkárával - hogy további értesüléseket szerezhessen. Swinton a találkozó elől kitért, megjegyezvén, hogy nem tudna interveniálni, de pénzsegélyt küldött Sorgenak. Hosszabb ideig, abból kiindulva, hogy a Marx Swinton-Sorge együttműködés így nem jött létre - arra gondoltak, hogy a „kivételes törvény" elleni tiltakozás sem bontakozott ki az Egyesült Államokban. Foner azonban hangsúlyozza, hogy ez a megítélés tévedésen alapult. A „kivételes törvény" sajtóvisszhangja az Egyesült Államokban nagyon szerteágazó és kiterjedt volt. Foner felidézi, hogy különféle tekintélyes napilapok és folyóiratok miként foglaltak állást Bismarck mellett és a szocialisták ellen. De igen elterjedt egy másik vélemény is, amely szerint Bismarck „hibát követett el", a szocialisták erejét túlbecsülte, - s a régi, hagyományos liberális megközelítést ajánlotta volna követni. Ezt a véleményt képviselte többek között a New York Times is. A Chicago Tribune pedig egyenesen Marxszal készített interjút annak megválaszolására, hogy miért is vezette be Bismarck az új törvényt, amelynek során Marx éppen azt húzta alá, hogy a szocialista veszélyt Bismarck éppen azért nagyította is fel, hogy mindenféle ellenállást letörve szilárdíthassa meg a maga diktatórikus rendszerét. Mindemellett határozott tiltakozó mozgalom is kezdett kibontakozni, aminek a lelke a többségükben német-amerikaikból kikerülő Szocialista Munkáspárt (SLP) volt. Ε párt elsősorban New Yorkban, illetőleg Chicagóban rendelkezett nagyobb befolyással. Foner gondos kutatások alapján mutatja ki, hogy 1978 nyarától a SLP milyen gyűléseket rendezett, határozatokat hozott, felhívásokat adott ki az üldözött német szociáldemokraták megsegítésére. Foner ennek során egyaránt idézhette az SLP Chicagóban megjelenő angolnyelvű lapját, a The Socialist-et, szónokai között többek között ott volt az az A. Parsons is, aki alig nyolc esztendővel később, a chicagói május 1. kapcsán lett az amerikai és nemzetközi munkásmozgalom mártírja. A tiltakozó mozgalom azonban túlnőtt az SLP nyújtotta kereteken. (Érdekes, s Foner aláhúzza, hogy az üldözött német szociáldemokraták védelmében fellépő SLP-ben még milyen erős volt a lassalleánus hatás.) New Yorkban az amerikai szocialista munkásszervezetek mellett megmozdultak liberális körök is, még előkelő gyűléstermekben is összegyűltek ilyen vitaesetekre (ezek szervezésében az említett Swinton is előkelő szerepet játszott), s a fenti liberális, demokratikus szellemben ítélte el Bismarck politikáját a New York Times, a New York Herald és a Chicago Sun.
