Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Agulhon; Maurice: A polgári-női allegória. Vázlat a Köztársaság régészetéhez 388
388 FOLYÓIRATSZEMLE Elsősorban az elbeszélő irodalom tükrözte a sajátos amerikai valóságot. Az indiánokkal folytatott harc, a fehér telepesek köré szőtt mítosz, a szociális mobilitás legendája, az ideérkező európai kivándorlók illúziói. Az irodalomban már ekkor megjelent a magános, bátor hős alakja, a yankee típusa. A humoros szatíra-irodalom felvirágzása angolellenességet fejezett ki. A zene elsősorban egyházi jellegű volt, kórusok művelték, bár a 18. század elején világi énekkarok is szerveződtek a városokban. A néger rabszolgák zenei kultúrája már ekkor is színesítő, gazdagító elemként jelentkezett. Az építészet és a képzőművészetek a kézművességből nőttek ki, csak az első lépéseket tették meg. A következő korszak a 18. század középső harmadától a függetlenségi harcok befejezéséig tartott. A kulturális fejlődés szempontjából nagy jelentőségűnek bizonyult, hogy csaknem egy tucat egyetemi központ működött, neves polihisztorokkal, természettudósokkal dicsekedve. Az írás-olvasás széleskörű elterjedése (főként Északon) a könyvek, újságok, folyóiratok számára teremtett termékeny talajt. Az 1770-es évekre Bostonban csaknem 50 könyvesbolt működött. Philadelphiában és New-Yorkban is 30 körül volt a számuk. 1754-ben New Yorkban létrehozták az első közkönyvtárat, az 1760-as évek közepén már 17 ilyen intézményt tartottak nyilván. 1733-tól 25 éven át évi 10 ezer példányban látott napvilágot a Benjamin Franklin által alapított „Poor Richard's Almanach". 1704-ben jelent meg az első napilap, a „News-Letter", Bostonban 1721-ben napvilágot látott az első ellenzéki, függetlenségi orientációjú újság, a New England Courant. 1765-ben már 43 újságot adtak ki, felét Uj-Angliában. 1741-ben jelentette meg Franklin az első, minden amerikai angol gyarmatnak szóló folyóiratot. Ebben a korszakban a néger kultúra is túllépett a folklór-jellegen, s a zene mellett az irodalomban is hatott. A kibontakozó amerikai irodalom didaktikus jellegű volt és szentimentális. Uralkodóvá vált benne a yankee-mítosz. Másrészt a bigottsággal határos vallásosság jellemezte. Az egyházak az iskolaügyben is hegemóniával rendelkeztek. A világias népművelés terén ugyancsak Franklin tette meg az első lépést. 1728-ban klubot alapított, amely értelmiségiek és alkalmazottak mellett főleg iparosokat tömörített és önképzésüket szolgálta. 1769-ben ebből nőtt ki az Amerikai Filozófiai Társaság. A kultúra világiasodása teremtett jó talajt a francia felvilágosodás híveinek, tanításának a befogadására. Ez pedig radikálisabbá tette a függetlenségi mozgalom ideológiáját. A függetlenségi háború éveiben felerősödött az amerikai patrióta szellem. Az irodalomban ennek már voltak előzményei: az angolellenes szatíra, humor, az indiánokat legyőző fehér telepes s a sikeres yankee. A festészet ekkor vált igazi művészetté, s történelmi tárgyú patetikus alkotásokkal jelentkezett. Az építészetben a klasszicizáló stílus eluralkodása figyelhető meg a puritán-provincializmussal szemben. Ezekben az években tette meg első lépéseit az amerikai színház és drámairodalom. Az amerikai társadalom egységességének túlhangsúlyozását - ami a függetlenségi mozgalom erejét jelentősen növelte - kezdte felváltani a társadalmi feszültségek ábrázolása, érzékeltetése. Az agrár és ipari érdekek ellentétei, a föderalista és demokrata tábor szembenállása, a francia forradalomhoz való ellentétes viszonyulás jelentették a legnagyobb feszültségeket. A 18. század végére tehát a sokszínű összetevőből körvonalazódott a sajátosan amerikai kultúra, amelynek egységesülése újabb kultúrtörténeti korszakot igényelt. (Voproszi /sztorii, 1977. 4. sz, 58-74. I.) M. MAURICE AGULHON: A POLGÁRI-NŐI ALLEGÓRIA. VÁZLAT A KÖZTÁRSASÁG RÉGÉSZETÉHEZ Az Annales 1973. évi első száma „nem írott történelem" címmel fejezetet szentel a hagyományos írott forrásokat kiegészítő, különösen az újkori és legújabbkori történeti kutatást segítő anyagnak, így elsősorban a filmnek, de számos más, elhanyagolt, dokumentum-értékű területre is ráirányítja a figyelmet. A szám bevezető tanulmánya a Köztársaságnak - a Nagy Francia Forradalomtól szinte napjainkig - állított, illetve megőrzött emlékművein vizsgálja a történelmi-ideológiai változások okozta módosulásokat. Topográfiailag elsősorban Párizs és Dél-kelet Franciaország, időben pedig a III. Köztársaság a szerző fő kutatási területe.
