Századok – 1978

FIGYELŐ - Hanák Péter: Szakmai kritika és értékrend a történettudományban 347

FIGYELŐ Hanák Péter: SZAKMAI KRITIKA ÉS ÉRTÉKREND A TÖRTÉNETTUDOMÁNYBAN A tudományos munka, bármennyire egyéni is a kutatás, a felismerés, az alkotás egyes műveleteiben, a valóságfeltárás és a megismerés egész folyamatában mégis kollektív jellegű, társadalmi kooperáció eredménye. Társadalmi elvárások ösztönzik a témaválasztást, közösségi értékrend befolyásolja a kutatói magatartást, szűkebb szakmai vagy szélesebb társadalmi vélemények módosítják, csiszolják, korrigálják az eredményeket. Különösen így van ez manapság, amikor itthon és külföldön egyre inkább intézményesen szervezett műhelyekben folyik a kutatás, olyan alkotó műhelyekben, amelyekben a szakmai kollektíva szemlélete, értékrendje, módszerei alapvetően meghatározzák, a részeredmények vitái folyamatosan formálják, korrigálják a végeredményt. Az alkotó műhelyek a szakmai kritika elsődleges és elsőrendű fórumai, ellenőrzőbíráló funkciójuk ma már az alkotó tevékenység szerves részévé vált. A műhelyek belső dialógusai és vitái azonban nem helyettesíthetik és nem pótolhatják a nyilvános, nyomtatott, szakszerű bírálatot. Sőt, minél inkább specializálódnak, elkülönülnek a műhelyek, az alkotó csoportok, annál nagyobb szükség van a nyilvános vitára, a szakfolyóiratokban és a sajtóban egyebütt megjelenő kritikára. Csupán olvasói tapasztalataim impresszionista képe alapján is az a vélemény alakult ki bennem, hogy a tudományos intézmények és eredményeik imponáló fejlődésével nem áll arányban a szakmai kritika elmélyülése. Igaz, a szakkritika sohasem volt erős oldala történetírásunknak. Méltatni vagy elhallgatni történészeink jobban tudtak, mint szakszerűen és elvszerűen bírálni, amennyiben műbírálaton az új értékeket és eredményeket is felmutató, a hibákat, a megalapozatlan nézeteket is feltáró, sokoldalú elemzést értjük. Az volt a benyomásom, hogy a bíráló készség, a szakszerűség és az elvszerűség az elmúlt néhány évtized alatt nem sokat - látványosan bizonyára nem - fejlődött. Ε feltételezés ellenőrzése végett végignéztem fő szakmai folyóirataink néhány évfolyamát. „Felmérésem a Századok 5 évfolyamára, a Párttörténeti Közlemények, az Agrártörténeti Szemle, a Hadtörténelmi Közlemények 2—2 évfolyamára, a Történelmi Szemle szakkritikai összegezéseire, vitabeszámolóira, a Világtörténet áttekintő referenciáira szorítkozott. Le kellett mondanom a színvonalas fővárosi és vidéki népszerűsítő és irodalmi folyóiratok kritikai anyagának, a disszertációs viták opponensi véleményeinek áttekintéséről, amit csak formálisan lehet mai témánk kifejezetten szakkritikai körülhatárolásával indokolni. A felmérés így a szakfolyóiratok 482 recenziójára, beszámolójára terjed ki. Ez a minta nem elég széles, és nem elég reprezentatív ahhoz, hogy a belőle levont következtetéseket szakkritikánk egészére érvényesnek és bizonyítottnak tekinthessük, de elégséges alapul szolgál bizonyos megoszlási, műfaji, tartalmi és értékpreferenciális