Századok – 1978

KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271

302 SIMON V. PÉTER Bleda Jordanes és Marcellinus krónikáiban Budli az északi mondában Buda a magyar gesztában ; Botelung, Bloedel a német mondában ? A kérdőjel a magyar krónikában felbukkanó tudós hagyomány további útjára kérdez. Míg ugyanis az északi és német mondakörben használatos névváltozatok kivétel nélkül a gót „Budli" névre vezethetők vissza, a magyar Buda elnevezés a krónikás kezenyomát viseli magán. A történelmi hitelességű Bleda név felbukkanása a magyar gesztában ad ugyanis alkalmat a krónikaírónak a helynév eredetének megmagyarázására. A magyarázatul felhozott testvérharc feltűnően emlékeztet Romulus és Remus történetére; a Budli és Buda személynevek közti különbséget semmibevevő nagyvonalúság megszokott jelenség a középkori szerzőknél. A monda fejlődésének további menete világos és különösebb nehézség nélkül követhető: a Nibelungénekhez vezet. Ez a hősköltemény a német epika egyetlen olyan darabja, amely a hun történet egyes elemeit feldolgozva Attila és Buda viszályára is kitér, sőt azt egyenesen a cselekmény előterébe helyezi. Az a véres harc, amit az eposz leírása szerint Bloedel Attila akarata ellenére kirobbant, végső soron a két testvér ellentétét takarja. Ebben a vérengzésben, amelyben a hun király feleségét, gyermekét, végül pedig a becsületét is elveszti, Bloedel Attila ellenségeként jelenik meg. A cselekmény motívuma itt is a hatalomvágya: Bloedel azért válhat Kriemhilde bosszújának eszközévé, mert a hatalomra tör. Bloedel végül is alulmarad a küzdelemben, s bátyjának hűbéresei végeznek vele, pontosan úgy, mint a valóságban. Amennyiben a hőskölteményben leírt események forrását kutatjuk, két lehetőség között kell választanunk, Minthogy a testvérek közötti ellentét és a hatalmi harc a német hagyományban különben teljesen ismeretlen, vagy a róluk beszámoló authentikus történelmi műveket, vagy a belőlük merítő, azok anyagát tovább formáló magyar ősgesztát kell a Nibelungének forrásának tekintenünk. Az a körülmény, hogy a Nibelungének szerzője Jordanestől, vagy Marcellinustól egyébként semmit sem vett át, viszont a magyar hun mondát jól ismerte, s egyes esetekben használta is, a második lehetőség mellet} szól. Kételyeinkre a végső választ Bloedel és Kriemhilde egymásmellettisége, együttes szerepeltetésének ténye, a beállítás egésze adja meg. űk ketten a Nibelungének előadása szerint olyan tett végrehajtására szövetkeznek, amely végső soron Attila ellen irányul, s ami nem csupán a hun király fiának, de egész birodalmának pusztulását is maga után vonja. Olyan forrás, amely Bloedel és Kriemhilde Attilával szemben tanúsított engedetlenségét, sőt ellenséges magatartását bizonyítaná, szép számmal akad. Olyan azonban, amely a két személy vétke között kapcsolatot teremt,