Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
A NIBELUNGêNEK MAGYAR VONATKOZÁSAI 295 Ha a német mondakör anyagát a Detréről szóló magyar tudós hagyománnyal egybevetjük, azonnal szembetűnik, hogy Dietrich mindkét helyen — a történeti valósággal ellentétben - Attila kortársaként és vazallusaként szerepel. Mint láttuk, a magyar krónika Detrét római királynak nevezi. Dietrichnek ez a címe a német hagyományban sem ismeretlen, s így joggal feltételezhetjük, hogy a krónikás ezt az adatot a Dietrich-mondakör azon darabjaiból vette, amelyek Dietrichet mint ,künec von Römisch riche", vagy „der fürste uz Römischland" említik.3 7 A német mondakör egyes darabjaiban még utalás sem esik Dietrich Attila ellen folytatott harcairól, mint ahogy a nevezetes nyíllövés története és Dietrich „haláltalansága" is ismeretlenek. A Zeiselmauer melletti csata leírásának történeti hátterére mégsem különösebben nehéz következtetni, ha Detre alakját összehasonlítjuk Theodoricussal, a Catalaunumnál Attila ellen harcolt vizigótok királyával. Detre Macrinus, Theodoricus Aëtius szövetségeseként harcolt Attila ellen. Theodoricus nyíllövés, vagy egy rávetett dárda okozta seb következtében vesztette életét.3 8 A szembetűnően azonos helyzet és a hősök névrokonsága magáért beszél. A Dietrich halhatatlanságáról szóló monda eredetét illetően Jakob Grimm magyarázata tűnik a legelfogadhatóbbnak: a csaknem misztikus fordulat minden bizonnyal népi ihletésű. Szinte minden nép mondakincsében szép számmal akadnak olyan hősök, akiknek halálhírét a nép nem fogadta el, visszatértüket évtizedekig, olykor évszázadokon át várta, s így azokat a szó szoros értelmében is halhatatlannak vallotta. Különösen gazdag e tekintetben a német hagyomány. A legismertebb monda Barbarossáról szól, de más mondai és történelmi személyiségek „halhatatlanságáról" is tudunk. így például Siegfridről azt tartja a néphit, hogy nem halt meg, hanem csak mély álomban fekszik Gerolseck vára alatt. Több rege is hírt ad Nagy Károly, Vidukind szász herceg, Nagy Ottó, sőt V. Károly „halhatatlanságáról". Ilyen és ehhez hasonló mondák éltek a nép ajkán Dietrichről is. Az ,Etzels Hofhaltung" előadása szerint egy napon lóra szállt és soha többé nem tért vissza: sorsa parancsát követve egy pusztába lovagolt, s ott sárkányokkal fog küzdeni egészen az utolsó ítélet napjáig.39 A „Heldenbuch" epilógusában egy törpe hívó szavát követve tűnt el örökre: „Do sprach der zwerg: du soit mit mir gan, dyn reich ist nit me in diser weit. Also gieng der berner hyn wege unnd weysz nyemant wo er kummen ist, ob er noch in leben oder todt sy.4 0 Még Otto von Freising is megemlékezik egy meséről, amely szerint Dietrich elevenen szállt alá az alvilágba.41 Az Ősgeszta szerzője tehát a német monda anyagából merít, amikor Detre halhatatlanságáról szól. A fent felsorolt hősköltemények egyike sem szolgálhatott szonban a magyar krónikában feljegyzett történet forrásául, hiszen azokat csak jóval később foglalták írásba. A krónikás anyagát csak eleven népi hagyományból meríthette, annak a német ajkú népségnek mondakincséből, amelynek magyarországi szerepéről alig van megbízható 3 7 Rabenschlacht 6, 956, 1021 ; Dietrichs Flucht 793; Dietrichs und Wenezlau 219. 3 * „. . . dicunt eum interfectum telo Andagis." (Jordanes, cap. 40). 3 ' „. . . mit Wurmen muss er streiden, pis uns der jungstag went pey" (Etzels Hofhaltung 1320). 4 0 Das deutsche Heldenbuch, 212. 41 „Hinc puto fabulam illam traductam, qua vulgo dicitur; Theodericus vivus, equo sedens ad inferos descendit." Chronicon, V. 3.
