Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
296 SIMON V. PÉTER adatunk: a középkori Magyarországon honos német vendégektől. Különösen nagy hatással lehetett a magyar monda alakulására az az előkelő, művelt lovagi és clericus kíséret, amely a magyar királyokkal házasságra lépő bajor és német hercegnők, így mindenekelőtt Gizella és Judit (Salamon felesége) oldalán már all. században hazánkba érkezett. A jobbára II. Géza alatt meginduló, majd Imre és II. András alatt már jelentős tömeget megmozgató szervezett telepítés során Magyarországba áramló paraszti és kézműves elemek jelentősége e vonatkozásban alighanem másodrendű, bár jelenlétük már csak számszerű súlyuk folytán sem lebecsülhető. Az ő ajkukon formálódott tovább, s alakult át néhány elemében az ősi mese: egyes epizódjai, így Dietrich halhatatlanságának regéje is, határozottabbá váltak, mások pedig kiegészültek az új hazában szerzett élményekkel, s a maguk módján az itt élt német közösség életviszonyait tükrözik. Ez esetben a német monda fejlődésének egy specifikus irányával állunk szemben. Ebből és innen származik a magyar hunmonda és a Dietrich-mondák közt kimutatható eltérések java része: az Ősgeszta szerzője megfelelő írásos forrással nem rendelkezvén a „hospes Theutonici" megfogalmazásában ismerte meg a Detréről szóló meséket, s így illesztette be azokat históriájába. A német mondai elemek átvételének nem Detre portréja az egyetlen bizonyítéka. Utalás történik a magyar gesztában Ermanerichre és ennek Dietrichhez fűződő viszonyára is. Az az adat, miszerint Attila Detre tanácsára különböző hadi vállalkozásokba fogott, s ezek során a „római király" segítségét is igénybe vette, szintén a hazánkban honos németektől származik, csakúgy mint Detre szerepének beállítása Attila fiainak bukásával kapcsolatban. Eltérő formában bár, de a „Thidrekssaga" és a „Rabenschlacht" is Dietrichet teszi felelőssé a katasztrófáért. A Nibelungének gesztáinkkal megegyező földrajzi adatai viszont azt mutatják, hogy a német monda nyilvánvaló hatásán túl visszahatással is számot kell vetni. Dietrich alakján ez a magyar hunmondából kiinduló visszahatás két ponton fedezhető fel. Míg a Dietrich-mondakör egyes darabjai különböző nemzetiségű lovagok egész sorát nevezik meg és szerepeltetik, a Nibelungének már nem említ neveket, s csak általánosságban beszél az Attila udvarában vendégeskedő német lovagokról, Dietrich állandó kísérőiről és harcostársairól.42 Ők az egy Bloedelint kivéve, aki a magyar mondában is fontos szerepet kap, valamennyien elvesztek az elbeszélés számára. Ennek magyarázata csak az lehet, hogy a Nibelungének szerzője az Attila német vendégeiről szóló adatot olyan forrásból merítette, amelynek az Attila körül sürgölődő mellékszereplők neve semmit sem mondott, s egyedül Dietrich sorsát szem előtt tartva róluk végképp megfeledkezett. Ez a kútfő pedig nem lehetett más, mint az Ősgeszta, amely bár több helyen is megemlékezik a legyőzött népekről és azok Attila udvarában tartózkodó uralkodóiról, utóbbiak közül egyedül Detrét nevezi meg. Ugyancsak a gesztából származónak kell tekintenünk azt az adatot is, mely szerint Dietrich Helche királynő unokahúgát vette volna feleségül.43 Hasonló adatra a Nibelungének kivételével az egész német mondakörben nincs példa. Az ismert magyar források közül is csak Oláh Miklós munkája említi ezt a házasságot. Az ő adata csak két helyről származhat: vagy a Nibelungénekből, vagy az Ősgesztából. A Nibelungénekben azonban 4 2 Nuodunc, Dietleip, Gotel der marcman, Dietrich von Kriechen, Walter der langesaere, Isolt von grossen Ungern, Irinc, Helphrin von Lunders és Bloedelin. 43 Bartsch: 1381.
