Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
278 simon v. péter megőrizte a Nibelungének, az egybeszerkesztés hiányosságai pedig nem egy „megmagyarázhatatlan" fordulatot eredményeztek. így tudunk például választ adni arra a kérdésre, miért is kellett Hagennek egy kicsiny tutajon egyszerre 1100 lovagot átszállítania a Dunán; az ősi hagyomány szerint Hagent csupán Gunther és néhány csatlós kísérte Atli udvarába, az ő befogadásukra pedig bőségesen elegendő volt egyetlen ladik is. Az a megállapítás is elfogadható, miszerint a különböző korokból származó elemek együttes jelenlétéből a jelleniek dualizmusa következett; Nagel útmutatása nyomán valóban két Hagent, két Gunthert és két Kriemhildét fedezhetünk fel. Valamennyi főszereplőnek, legyenek bár a „legudvarképesebb" köntösbe öltözve is, megvan a maga megfelelője az ősgermán dalköltészetoen, melynek ethoszát a Nibelungének hűen őrzi. Mindezen helyes észrevételek sem elegendőek azonban ahhoz, hogy a monda magvában bekövetkezett változásokat, az egyes alakok metamorfózisát, az ellenmondások sokaságát minden részletükben megmagyarázzák. Különösen nehéz feladat vár a mondatörténet kutatóira a Nibelungének második részében kimutatható fejlődés interpretálásakor. Ellentétben a hősköltemény első részével, melynek történeti értékelése szellemes kísérletek3 0 ellenére is teljesen kilátástalan, a burgundok pusztulásáról több kútfő is beszámol: a legjelentősebb talán Prosper Aquitanius híradása, amelyből részletesen értesülhetünk a hunok 437-ben indított támadásának áldozatul esett nép tragédiájáról. Kriemhilde alakja és szerepe viszont kétségkívül Hildico emlékét idézi, Attila azon germán ágyasáét, aki mellett a hun uralkodó rejtélyes halála bekövetkezett. Ezek a közismert történeti esertiények a Nibelungénekben azonban annyira átformálva és átértelmezve jelennek meg, hogy feltétlenül rá kell kérdeznünk azokra a motívumokra, amelyek a történeti anyag sajátos alakulására hatással lehettek. Az Attila-hagyomány fokozatos átalakulásának kezdetei már a történetírásban kitapinthatóak. Szinte valamennyi Nyugat-Európában létrejött történeti mű Cassiodorosra és Jordanesre, ill. ez utóbbi közvetítésével Priscosra vezethető vissza. A Nyugat számára Attila egy világrend létét fenyegető pusztító fenoménként jelent meg. Jordanes ábrázolásának azonban nem ez a lényege; az ő Attilája mindenekelőtt az üldözöttek menedéke, mindazok hű barátja, akik a segítségét kérik.31 Jól ismeri azonban az elnyomott népek rettegett parancsolóját és zsarnokát is, kinek intését a germán fejedelmek rettegve 3 "Hugo Kuhn (Der Teufel im Nibelungenlied. Zu Gunthers und Kriemhilds Tod. ZfdA. 94. [1965]; Brünhilds und Kriemhilds Tod. ZfdA. 82. [1950]) teljes egészében a történelemből vezeti le az eposz cselekményét. Siegfried alakját Chlodwig 575-ben meggyilkolt unokájával, Sigibert von Austrasiennel azonosítja Gregor von Tours krónikája alapján. Helmut de Boor (Hat Siegfried gelebt? PBB. 63. [1939], 259-269) Gundahari burgund király ripuári frank sógorának személyében látja az eposz hősének történelmi modelljét. Nem kevésbé fantasztikus, de lényegesen jobban dokumentált Lintzel elmélete (Der historische Kern der Siegfriedfrage. Hist. Studien. Berlin, 1934). ö Procop elbeszélésére hivatkozik, s Uraja-ban látja Siegfried történelmi előképét. Höfler egyenesen Arminiusra gyanakszik, s elméletét a két alak részletes összehasonlításával próbálja alátámasztani (Siegfried, Arminius und die Symbolik. Heidelberg. 1961). 31 Getica, cap. 38 Jordanes: előadja, hogy a hun király Ardarich gepida fejedelmet és testvéreit, Walamért, Widamért és Theodemért „super ceteros regulos" kedvelte, s tanácsaikra sokat adott. Majd így folytatja: „Reliqua autem se dicitas est, túrba regum diversarumque nationum duclores, ac sí satellites mutibus Attiláé attendebant, et ubi oculo anuisset, absque aliqua murmuratione cum trimore et tremore unusquisque astabat, aut certe, quod iussus fuerat, exequebatur. Solus Attila rex omnium regum super omnes et pro omnibus sollicitus erat."
