Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3

NEMETORSZÁG ÉS A MAGYARORSZÁGI NÉMET KISEBBSÉG 27 Bleyernek, alkalmat ad neki arra, hogy egy szűkkörű, bizalmas értekezleten, néhány mértékadó ember előtt kifejthesse felfogását a jelenlegi magyar nemzetiségpolitikáról. Erre az értekezletre február 7-én a Magyar Külpolitikai Társaság helyiségeiben került sor. Ludwigon kívül jelen volt a Társaság két másik vezetője, Paikert Alajos miniszteri tanácsos és a diplomáciatörténész Horváth Jenő, továbbá gróf Apponyi Albert, Berzeviczy Albert, valamint Pataky Tibor osztálytanácsos, a miniszterelnökség nemzetiségi osztályának éléről. Bleyer a következőket fejtette ki előttük: A magyar nemzetiségpolitikában jelenleg teljes káosz uralkodik. Az 1868. évi nemzetiségi törvényt sohasem hajtották végre, s egyébként sincs többé jogereje; a Friedrich-kormány 4044/1919. sz. rendeletének szintén nincs érvénye, mert a nemzetgyűlés nem törvényesítette. Egyébként az 1868. évi törvényt Nagy-Magyarország részére hozták, a 4044. sz. rendelet viszont egy olyan Magyarországra vonatkozik, amelyhez még hozzátartozott Nyugat-Magyarország, a mai Burgenland. Ε tisztázatlan jogi helyzet következménye, hogy - a Magyarországnál maradt nyugat-magyarországi határterület viszonylag kis számú német községe kivételével — a több mint fél millió német lakosú Csonka-Magyarország német községeinek népiskoláiban a német nyelvet, amely a Károlyi-kormány és Bleyer minisztersége idején, de a románoktól (Elek és környéke) vagy szerbektől (Szegednél és Dél-Baranyában) átmenetileg megszállt területeken is be lett vezetve, egyre inkább visszaszorították. Nagyjábanegészében ugyanazt az állapotot állították helyre, amely a régi Magyarországon az összeomlás előtt uralkodott, hogy t.i. a németet csak tantárgyként tanították, többnyire csak a népiskola felsőbb osztályaiban. A nemzetiségi kérdés ilyenfajta megoldása Magyarországon veszélyes következményű lehet a magyar politikára. Egyrészt azáltal, hogy a magyar kormány és a magyar társadalom harca az elcsatolt területek magyar kisebbségei jogaiért erkölcsileg lehetetlenné válik, s éppen annak ellentétéhez vezethet, mint amire törekszik. Másrészt azért, mert ezáltal az elcsatolt nem-magyar népek (szlovákok, rutének, délszlávok stb.), s különösen a németek, akik ma mindenütt nemzeti öntudatra ébredtek, és semmiképpen sem hajlandók ismét a régi magyar nemzetiségpolitikához alkalmazkodni, egyenesen eltaszíttatnak a magyar államgondolattól. Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint a magyar integritási politika teljes kilátástalanságát. A kérdés azonban könnyen megoldható, mert a magyarországi németség kívánságai magukban véve igen mérsékeltek, s azért is, mert a magyarországi németség jól ismeri és megérti a magyar népnek az iszonyú sorscsapások és hallatlan megaláztatások következtében rendkívül felizgatott lelkiállapotát, s a maga részéről nem akaija még inkább keseríteni presztízs-igényekkel. A magyarországi németség kívánságai röviden összefoglalva a következők: 1. Német tannyelv a német, vagy túlnyomóan német községek népiskoláiban, ahol a magyart tantárgyként kell oktatni az első osztálytól kedzve; egyik-másik tárgy (magyar történelem, Magyarország földrajza) a felsőbb osztályokban magyarul tanítható. 2. A középiskolák vonatkozásában (gimnázium, reáliskola, polgári iskola, tanítóképző intézet) beéri a magyarországi németség azzal, hogy a német vidékek középiskoláiban a német nyelv és irodalom az elsőtől a legmagasabb osztályig tantárgyként taníttassék, azonkívül még 2-3 tantárgy - végig valamennyi osztályban - német nyelven (a többi tárgy magyar nyelven) taníttassék. A magyarországi németség azonban, tekintettel a magyar kormány nehéz helyzetére ebben a fontos kérdésben, mégsem ragaszkodik e kívánságának azonnali teljesítéséhez; azt kívánja azonban, hogy meg-