Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3

28 TILKOVSZKY LORÄNT valósítását gyorsan és őszintén készítsék elő. (A követséget, és rajta keresztül a berlini Külügyi Hivatalt az értekezletről tájékoztató Bleyer e ponthoz még azt fűzte hozzá jelentésében, hogy „a középiskolákat nem szabad túlságosan szorgalmazni, míg népünket egy kultúregyesület segítségével bizonyos mértékig meg nem szerveztük, mert könnyen megtörténhet, hogy nem jelentkezik elegendő tanuló", - mint 1921-ben Sopronban a főreáliskola és leányközépiskola esetében a szervezetlenség és a magyar megfélemlítés következtében ténylegesen történt.) 3. Német községekben az elsőfokú hatóságok tisztviselőinek német nyelvismerete, mind szóban, hogy német felekkel németül tárgyalhassanak, mind írásban, hogy végzéseiket, rendeleteiket stb. — legalább kivonatosan — németül közölhessék. 4. Egy német kultúregyesület engedélyezése, a magyarországi német nép műveltségének ápolására és emelésére. Bleyer ezután így folytatta: Ha a magyarországi németség ezen kívánságait nem halogatják ígérgetésekkel, hanem őszintén teljesítik és gyorsan megvalósítják, akkor ő és barátai teljes odaadással állnak a magyar kisebbségek védelmére irányuló törekvések szolgálatába, és nyugodt lelkiismerettel védelmezhetik a mai Magyarország nemzetiségpolitikáját rosszindulatú támadásokkal szemben. Amíg azonban a németség követelései teljesítetlenek, semmi körülmények közt sem vehetnek részt ilyen akciókban. Kéri a Külpolitikai Társaságot, ne is támasszon ilyen követeléseket velük szemben, mert az csak kárára lesz Magyarországnak és a magyar ügynek. Ő és barátai fontos németországi körök bizalmát bírják (ezt a magyarországi németség érdekeiért folytatott becsületes harcban szerezték meg), de egészen különleges bizalmát a Magyarországtól elcsatolt németségnek. Ha ők most meggyőződésük ellenére kiállnának egy nem kifogástalan ügy érdekében, egészen bizonyosan elveszítenék ezt a bizalmat; áthatja azonban őket az a remény és tudat, hogy e bizalom birtokában ők egyszer még fontos szolgálatot tehetnek a magyar ügynek. Fejtegetései végén Bleyer felkérte a Külpolitikai Társaságot, Apponyit, Berzeviczyt és Patakyt, hogy a magyar kormányt, amely elutasító és megközelíthetetlen magatartást tanúsít személyével szemben, sőt azt hiszi, hogy őt mint legitimistát lehetetlenné teheti, ösztönözzék arra, hogy a nemzetiségpolitika problémája végre tisztáztassék, és sürgősen megfelelő megoldásra találjon. Apponyi, Berzeviczy, ügy is mint a Külpolitikai Társaság képviselői, köszönettel fogadták Bleyer fejtegetéseit. Elismerték lojalitását, egyetértettek tartalmával, s maguk is hangsúlyozták a kérdés nagy fontosságát. Megígérték, hogy ebben az értelemben interveniálnak a magyar kormánynál. Pataky pedig kijelentette, hogy Bethlen őszintén kívánja a kérdés mielőbbi megoldását, mégpedig körülbelül ugyanazon értelemben és keretek közt, ahogy azt Bleyer javasolta; csupán két pontban nincs még tiszta képe a miniszterelnöknek: 1.) hogyan történjék a lakosság megkérdezése arról, hogy német oktatást kíván-e és milyen mértékűt; 2.) miként kell rendezni a középiskola kérdését. Úgy véli, hogy az utóbbi vonatkozásban a miniszterelnök akceptálni fogja Bleyer álláspontját. Bleyer azt válaszolta, hogy véleménye szerint a lakosságot semmilyen formában nem szabad megkérdezni az alkalmazandó tannyelv kérdésében, mert az izgatásra és megfélemlítésre fog vezetni; csak a hivatalos anyanyelvi statisztika lehet mérvadó, de nem az 1910. évi. Megnyugvással fogadta Pataky ezzel kapcsolatos közbeszólását, amely szerint az 1920. évi népszámlálás még nem publikált adatai kedvezőbbek a németség