Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3

26 TILKOVSZKY LORÄNT tapasztalat nélkül a svábság vezéreivé szeretnének feltolakodni, s csak gyűlöletet és undort keltenek". Velük szemben önmagát mint „a munka és a tett emberét" propagálta; lapja karácsonyi reklámszámának egyetlen szavából sem lehet azonban arra következtetni, hogy pl. a döntő fontosságú német iskolaügyben hajlandó volna síkra szállni. Bleyer a Sonntagsblatt 1923 újévi számában mértéktartó módon, és a kormánnyal szemben lojális szellemben reagált erre, megismételve a zsámbéki határozatban foglalt német kívánságokat. Újbóli személyes előtérbelépését nagyon megkönnyítette, hogy a Schwarz-féle röpirat lefoglalását feloldó említett államügyészi döntés indoklása, amelyben őszinte módon utalás történt mind a balfogásokra, mind a magyarosító politika káros következményeire, kifejezetten elismerte a magyar nemzetiségpolitikát helytelennek minősítő tárgyilagos kritika jogosultságát, s így Bleyer úgy vélte, „tovább haladhat eddigi útján anélkül, hogy magát tartósan és ellentmondásmentesen kitenné a 'rossz hazafi' megbélyegzésnek". A követség véleménye szerint megérett a helyzet a magyarországi német kérdés megoldására. Sok múlik azonban Bleyerék taktikai ügyességén, s még több Németország megfelelő támogatásán. „Ha ugyanis a magyarországi németség demonstrációi még oly erősek lennének is, a magyar kormány - nem utolsó sorban az itteni svábok rendíthetetlen lojalitása iránti jogos bizalmában — semmiféle konkrét engedményre nem fanyalodna, ha nem érezné kívülről mindegyre a németség hajthatatlanságát ebben a kérdésben."40 A német sajtótámadások, amelyek Magyarországot nemzetiségpolitikája miatt érték, a magyar kormányt arra indították, hogy utasítsa berlini követét: tegyen panaszt ezek miatt a német külügyminiszternél. Emich Gusztáv 1923. január 3-án tett eleget utasításának, egyúttal hivatalosan bejelentve, hogy előkészületek folynak a magyarországi németség kérdésének rendezésére, nevezetesen egy iskolareformra.4

1 A Nemzeti Újság 1923. január 27-i számában Bleyer cikket jelentetett meg a Ruhr-vidéki német ellenállási akcióról, s annak sikere esetére a Versailles! és a többi békeszerződés revízióját jósolta. Fejtegetései végén felvetette a kérdést: vajon a magyar bel- és külpolitika felkészült-e erre az eshetőségre? Megnyugtató-e Magyarország viszonya a mai Németországhoz, s vajon Magyarország nemzetiségpolitikája, főleg a német kisebbség vonatkozásában, a kívánt vonzóerőt gyakorolja-e a megszállt területek népeire, elsősorban németségére? Bleyer cikkére Ludwig Ernő volt magyar főkonzul ugyanennél a lapnál egy olyan cikkel kívánt reflektálni, amely Magyarország mind régebbi, mind ekkori nemzetiségpolitikáját - szemben pl. Csehszlovákia kisebbségi politikájával, amelyet teljes egészében elítél — példaszerűnek állítja, s amelyben Bleyert — hazafias érzületére hivatkozva — ennek megerősítésére szólítja fel. A lap szerkesztősége Bleyert és Ludwigot közös megbeszélésre hozta össze, s ezen Ludwig elmondotta, hogy mint a Magyar Külpolitikai Társaság kisebbségi osztályának vezetője, azért kívánja felszólítani Bleyert ilyen nyilatkozatra, mert azt fel lehetne használni a Népszövetségi Ligák Uniója küszöbön álló bécsi ülésén a magyar nemzetiségpolitikával elégedetlen német résztvevők megnyugtatására, s ily módon biztosítani lehetne segítségüket és támogatásukat a magyar ügy javára, a csehekkel szemben, akik állítólag heves támadásokra készülnek a magyar nemzetiségpolitika ellen. Bleyer azonban kijelentette, hogy a magyarországi németség jelenlegi helyzetére való tekintettel lehetetlen ilyen nyilatkozatot tennie. Ludwig végül is hozzájárult, hogy cikke a Bleyerhez intézett felszólítás törlésével jelenjék meg, s egyben megígérte 4 °PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 2. Wied jelentése. Bp. 1923. jan. 1. 41 PA AA. Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 3. Aktenauszug.