Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Gerics József: Domanovszky Sándor; az Árpád-kori krónikakutatás úttörője 235
246 gerics józsef Közülük első helyen a hun történet szerzőségéről folyt vitát kell említeni. A hun krónika írójának Domanovszky az V. István-kori szerzőt tartotta. Horváth János kutatásai azonban arról győznek meg, hogy a hun krónikát Kézai művének kell tekintenünk.32 Horváth megállapításaival teljes összhangban vannak Szűcs Jenő elsősorban eszmetörténeti szempontú vizsgálatai.3 3 Krónikáink egymással való összefüggéseinek egyik lényeges kérdése Anonymus és a többi geszta rokon szövegrészleteire vonatkozik. Domanovszky a szövegrészletek rokonságát azzal magyarázta, hogy P. mesternek és a többi gesztának régebbi szerkesztmény volt közös forrása, ahonnét a hasonló részletek származnak. Felfogása szerint a későbbi krónikaszerzők nem ismerhették Anonymus munkáját. Györffy György terjedelmes és meggyőző érvelést szentelt annak igazolására, hogy a 13. századi krónikás ismerte és használta P. mester művét,33 a Horváth János pedig a maga bonyolultságában tárta fel az Anonymus és a többi geszta közti kapcsolat kölcsönösségét, kétoldalúságát. Az egyik vonatkozásnak, vagyis P. mester többi krónikánkra gyakorolt hatásának bizonyítékaként Horváth Isidorus Hispanensis egyik szövegrészletére hivatkozott. Ezt a részletet Anonymus, a hun történet Kézainál fennmaradt szövege és 14. századi szerkesztésű változatai is tartalmazzák, csakhogy korántsem azonos mértékben. Éppen ennek a körülménynek van szövegkritikai értéke. Isidorus szerint tudniillik a jogtudósok „megszerkesztve kiadták a római jog institutioit, hogy a pereskedők jogvitáit és pereit ezek alapján intézzék el" („institutiones civilis iuris compositas ediderunt, quibus dissidentium lites contentionesque sopirent"). Anonymus művének 53. fejezetében rektorokat neveztek ki, „hogy a szokásjog alapján a pereskedők jogvitáit és pereit ők intézzék el" („... qui moderamine iuris consuetudinis dissidentium lites contentionesque sopirent"). P. mester tehát Isidorus definícióját pontosan beledolgozta munkájába. Kézai a hun történet 7. fejezetében az Isidorus-részletet megrövidítve közli: ,kineveztek ... egy rektort ... hogy bíráskodjék a közös hadsereg felett, a pereskedők jogvitáit intézze el, büntesse meg a gonosztevőket, tolvajokat, rablókat" („Constituerunt ... rectorem unum ... qui communem exercitum iudicaret, dissidentium lites sopiret, castigaret malefactores, fures et latrones"). A hun történet Budai és Képes Krónika-beli változatának 7. fejezete a Kézainál amúgy is megrövidített Isidorus-idézet szórendjét is átalakította: „Kinevezve ... egy rektort,... hogy intézze el a pereskedők jogvitáit, a tolvajokat, rablókat és gonosztevőket pedig büntesse meg" („Constituentes rectorem unum ... qui lites sopiret dissidentium, fures et latrones ac malefactores castigaret"). Horváth ebből levonta a vitathatatlan következtetést: „Mivel Anonymus szövege szó szerint egyezik Isidoruséval, Kézai pedig már megrövidíti a meghatározást, a Budai és Képes Krónika szövege meg a lerövidített szövegnek még a szórendjét is felforgatja, világos, hogy ez a definíció Anonymus révén került be krónikairodalmunkba, onnan 3'Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái. Bp. 1954. 350-393; A hún történet és szerzője. Irodalomtörténeti Közlemények 67. 1963. 446-476. 3'Társadalomelmélet, politikai teória és történetszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorümában. Századok, 107. 1973. 569-643, és 823-873. 33a Krónikáink és a magyar őstörténet. Bp. 1948.44-46,140-146.
