Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Gerics József: Domanovszky Sándor; az Árpád-kori krónikakutatás úttörője 235
domanovszky sándor a krónikakutatás úttöröje 247 került Kézai hun történetébe már csonkultan, s e csonkult meghatározás a bővebb szövegezésekben még tovább variálódott."34 Anonymus és a többi fennmaradt gesta szövegkapcsolatainak másik vonatkozását, ti. P. mester és a többiek számára közös forrás létét Horváth az Álmos vezér születését és a turul-jelenetet rokon módon előadó részek elemzésével mutatta be. Horváth ézirányú vizsgálatai ti. arra az eredményre vezettek, hogy ha az Emese álmáról szóló krónikaelőadásról leválasztjuk az Anonymus alapján történt kiegészítést, akkor megkapjuk azt az aránylag egyszerű szöveget, amely itt Anonymus kiindulópontja is volt, és amelyet a belőle sarjadt Anonymus-elbeszéléssel valószínűleg az V. István-kori krónikás egyesített a krónikában ma is olvasható szöveggé.3 5 Állást foglalt Domanovszky a krónikának és a Gellért-legendának Árpád-kori forrásaink története szempontjából annyira fontos viszonyáról is. Ugy ítélte meg, hogy a krónika több helyen is vett át jelentős részleteket Gellért püspök nagyobb legendájából. Horváth János több ízben is behatóan foglalkozott a kérdéssel, és nézetem szerint megnyugtatóan igazolta a krónikaszöveg eredetibb voltát.3 6 Horváth János meggyőző előadásához némi kiegészítést lehet fűzni, szövegkritikai természetű megfontolásokat hozva fel igaza mellett, főként Gellért vértanúságának leírásából. Gellért-legenda Miután pedig a pesti révhez értek, öt elvetemült ember, Vata és bűntársai ... a püspökökre és társaikra rontottak. (Cumque autem ad portum Pesth venissent, ecce quinque viri impii, Vata et complices eius ... irruerant in episcopos et in socios eorum.) Krónika Miután pedig a mondott révhez értek, ime elvetemült emberek, mármint Vata és bűntársai rontottak a püspökökre és minden társukra. (Cumque ad predictum portum venissent, ecce viri impii scilicet [Vs : videlicet] Vata et complices sui ... irruerunt in episcopos et in omnes socios eorum.) A legenda szövege egyszerűen rossz, a benne levő számjelző (öt) értelmetlenné teszi. Gellértnek és társainak a gyilkosa az egész pogány tömeg volt, nemcsak az öt ember (Vata és négy cinkosa). A legenda ominózus számneve, a quinque, a krónika hibátlan előadásának elrontásával, tévedés alapján leírt római számból keletkezett: bizonyára a következő szó, a viri kezdőbetűjének elnézése, illetve tévedés folytán római ötösnek való nézése útján, vagy azért, mert esetleg a Vs kódex variánsa, a videlicet az eredetibb, s ennek a rövidítése is okozhatta a félreértést.37 Ezen a helyen igen könnyű belátni a krónikaszöveg 34 Irodalomtörténeti Közlemények, id. h. 454. 3 5 Stílusproblémák, 15-17. Emese álma Anonymus előadásában: SRH I. 38, a krónikában SRH I. 284. 3 6 Stílusproblémák, 177-179. A Gellért-legendák fonásértéke, MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei, 13. k. 62-80, A Gellért-legendák keletkezése és kora, a Horváth János és Székely György szerkesztette tanulmánykötetben: Középkori kútfőink kritikus kérdései (Memoria Saeculorum Hungáriáé), Bp. 1974. 147-163. 37 A szövegeket Id. SRH II. 502. ill. I. 340, a V5 variánsa 340. old. C jegyzet.
