Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Szenté Péter: Egy elfelejtett amerikás magyar - Haraszthy Ágoston 110
130 vörös károly bői volt összetéve, e mozgás eredményeképpen egyfajta struktúrává is összeáll, melyben az egyes elemek már feltételezik, sőt igénylik és ha kell, meg is teremtik a hiányzó másikat. Kialakulva pedig kölcsönösen erősítik is egymást: a tömegkultúra sokban csak formailag differenciálódott ágazatai, a valóság tükrözésének alacsonyabb színvonala révén az átlagos tájékozottságú ember tudatában homogénabb és így a struktúra egészét illetőleg is ellenállóképesebb és szinte hódítóbb egészet alkothatnak, mint a magas kultúra már erősen és mélyen differenciálódott, egyenként is autonóm módon fejlődő ágazatai. A tömegkultúra értéke önállótlanságában, jellegtelenségében s így végül is a hagyományost erősítő áruvá válásában, állandó belső és külső változásában, végül már struktúrává szilárdulva, - e tömegkultúra mérlegét mégsem lehet csak negatív számokkal leírni. Világosan kell látnunk egyrészt, hogy a százezrek által elhagyott falu paraszti kultúrája a kultúra legsajátabb funkcióinak ellátására a társadalmi-gazdasági feltételek teljes megváltozása mellett immár teljesen alkalmatlanná vált. (Mint ahogy mai reneszánsza sem eredeti funkciói felől indult meg, hanem a magas kultúra keretében, s ebből már nem is tud kilépni.) Másrészt ugyanakkor meg kell látni azt is, hogy az új tömegkultúra kialakítása sem csak és annyira üzleti vagy politikai manipuláció következménye, ahogyan azt sokszor még napjainkra vonatkoztatva is hajlamosak vagyunk feltételezni. Mert e feltételezés végül is ellentétben áll a tömegeknek az új valósághoz való igen gyors alkalmazkodásban végül is rendkívüli intelligenciájáról tanúságot tevő tényekkel. Valójában a tömegeknek az új tömegkultúra alakításában nagyonis határozott, aktív szerepük volt, ha nem is e kultúra müveinek tényleges megalkotásával, de annál inkább az előttük megnyíló — akár csak áru formájában kínálkozó — lehetőségek közül az adott típus kiválasztásával. Eiyiek során ösztönösen megérezték: mi az, ami a régi elemek közül az új viszonyok között is továbbvihető, reális érték, és mi nem. (Amit legjobban a paraszti kultúrára épített, azt feltételező vallási tömegkultúra az új viszonyok közötti háttérbe szorulása és hatásfokának csökkenése fog éfzékeltetni.) Ez, a döntően a választásban megnyilvánuló kultúraformálás, ha természetesen nem jelentkezik is közvetlen kézzelfogható egyedi vagy akár kollektív alkotásokban, véleményünk szerint nem kevésbbé jelentős teljesítmény, mint az elhagyott falu paraszti kultúrájának megteremtése volt (melyben egyszer ugyanígy meg kellene vizsgálni a választás szerepét és lehetőségét, mint ahogy erre a továbbiakban, korunk tömegkultúrájának kutatása során törekednünk kell). Mert ez a tömegkultúra az, mely - nem is a magas műveltség színvonalán — egyrészt sikerrel segített feloldani az életmódváltozás nagy sokkját, másrészt kétségtelenül szorosabbra zárta a „kul túr olló" szárait tömegműveltség és magasműveltség között: szorosabbra, mint azt a paraszti tömegkultúra bármikor is lehetővé tette volna. S végül is: ez az új tömegkultúra készítette elő (ha nem is ellentmondásmentesen) a tömegeket a szocialista munkásmozgalom programjának és ideológiájának befogadására is, - ha persze más vonatkozásokban eszközül szolgált a szocializmus-ellenes propagandának is. Olyan — e tömegkultúra minőségileg is komplex voltát bizonyító -körülmények ezek, melyeket a tömegkultúra útjának megindítandó további kutatása és értékelése során az eddiginél jóval nagyobb figyelemben kellene részesíteni.
