Századok – 1978
TÖRTÉNETI IRODALOM - Balogh Sándor-Izsák Lajos: Pártok és pártprogramok Magyarországon (1944-1948) (Ism.: Szakács Sándor) 1207
TÖRTÉNETI IRODALOM 1207 inkább a kitelj edt nemzetközi irodalom áttekintésére és eredményeinek összefoglalására törekedett a szerző. A nemzetközi szervezetek 20. századi törekvéseiről szólva azonban sokszor ezekben a fejezetekben is visszanyúlt az eredeti forrásokhoz. A szabadkőműves bulletinek mellett különösen két periodikából idéz gyakran, a Wiener Freimaurer Zeitungból és a párizsi Accacia-ból. A saját kutatási eredmények közlésének, s a nemzetközi eredmények összefoglalásának stílusa, nyelvezete szerencsére nem válik el, ezért a kötet joggal számíthat mind a szabadkőműves mozgalom történetével kíváncsiságból megismerkedni akaró olvasók, mind a 20. századi magyar történelmet kutatók, oktatók és tanulók érdeklődésére. Romsics Ignác BALOGH SÁNDOR-IZSÁK LAJOS: PÁRTOK ÉS PÁRTPROGRAMOK MAGYARORSZÁGON (1944-1948) (Budapest, Tankönyvkiadó 1977. 4391.) A bevezető tanulmányból s a kötet nagyobb részét kitevő korabeli dokumentumokból álló mű - Balogh Sándor és Izsák Lajos könyve - közvetlen célját tekintve az oktatási miniszter rendeletére készült egyetemi segédköny. Úgy teljes, hogy közös egésszé válik benne a tanulmány által rajzolt történeti kép s a hitelesítő dokumentumanyag; vagy ami bizonyos értelemben közel ugyanaz: kölcsönösen jelzik egymás közös határait. Látható, hogy a kötet szerzői kedvvel fogtak hozzá a fontos feladat maradandó megoldásához. Okkal ambicionálta őket mind a pedagógiai cél, mind az a különös lehetőség, hogy összegyűjtsék és közreadják a koalíciós idők pártjai programatikus dokumentumait. Tanulmányuk a nevelési cél s a tudományos hitel követelményeinek megfelelő figyelmes kalauz, amelynek segítségével könyvük dokumentum-részében önállóan is eligazodhat az olvasó. A könyv terjedelmének jó harmadát foglalja el a bevezető tanulmány; a többit - leszámítva egy rövid előszót, s a magyar, angol, francia, német és orosz nyelvű tartalomjegyzéket - az időrend elve alapján közölt dokumentumanyag teszi ki. Ez utóbbi tizenhárom párt - név szerint a Magyar Kommunista Párt, a Keresztény Demokrata Néppárt, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt, a Polgári Demokrata Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Magyar Radikális Párt, a Demokrata Néppárt, a Magyar Szabadságpárt, a Független Magyar Demokrata Párt, a Radikális Párt, a Magyar Függetlenségi Párt és a Magyar Dolgozók Pártja - szám szerint huszonegy programját, ezen kívül a Baloldali Blokk, a Radikális Demokrata Pártszövetség l-l, a két munkáspárt együttes akcióinak pedig két fontos dokumentumát tartalmazza. A kötet anyagában az MKP hat (az MDP-vel együtt hét), az FKP négy, az SZDP és az NPP három-három, a DNP és a PDP kettő-kettő, a többiek - pártok és pártközi akciók - pedig egy-egy dokumentummal szerepelnek. A közölt dokumentumok mind eredeti utánközlések, kivéve a munkáspártok (MKP, SzDP, MDP), ül. néhány fontosabb munkáspárti koalíciós kezdeményezés iratanyagát, melyet a kötet összeállítói az MSzMP KB Párttörténeti Intézete ismert dokumentumsorozatából (A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai) vettek át, amelyek tehát másodvagy harmadlagos utánközlésnek tekinthetők. Ez utóbbi átvételek azonban - zömmel - mégis indokoltak, mivel nélkülük nagymértékben csorbulna a politikai kép történeti teljessége. Fontos előnye a kötet dokumentum-részének az is, hogy a szerkesztés jószerint mindvégig a korszerű forrásközlés szabályait tartja szem előtt. A közlés és magyarázat - szöveget, lelőhelyet, történeti viszonylatokat tekintve - lehetőleg pontos. A szövegvégi jegyzetek a mondanivalóval arányosak, s csak egy-két esetben szűkszavúbbak a kelleténél. Ez mindenekelőtt nyilván azzal függ össze, hogy a szerzők - mint alább szólunk róla - bevezető tanulmányukban nagyon gazdag anyagot s ennek megfelelően kellő támpontot adnak nemcsak általában a pártpolitikai viszonyok, hanem a közölt dokumentumok helyes megértéséhez is. Eljárásuk tehát végső soron indokolt. Ha csak maguk is itt-ott meg nem feledkeztek arról, ami közkeletű hibáink forrása, hogy ti. az olvasók is - miként mások - az előlegezett útmutatásokat általában kevésbé méltányolják, mint a később szükségeseket.
