Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Nagy László: Erdélyi „boszorkányperek" a politikai hatalom szolgálatában 1097
ERDÉLYI „BOSZORKÁNYPEREK" 1111 volt elegendő az uralkodáshoz. Már csupán amiatt sem lehetett hosszabb időn keresztül kizárólag török fegyverekre támaszkodva kormányozni, mert a porta drágán megfizettette a katonai segélynyújtást és a török csapatok Erdélyben időzése tovább gyengítette volna Bethlen belső hatalmi bázisát. Az ideiglenesen Erdélyben állomásozó török csapatok helyett mielőbb belső, hazai erőszakszervről kellett gondoskodni, amihez viszont mindenekelőtt pénz kellett, méghozzá nem is csekély összeg! Az erdélyi fejedelmi hatalom gazdasági bázisa az országgyűléseken megszavazott adókból és egyéb fejedelmi illetékekből, továbbá az uralkodók magánbirtokainak és az úgynevezett „fiskális birtokok",-nak a jövedelméből került ki.4 6 Bethlen fejedelmi elődei mind jelentős magánvagyonnal rendelkező nagybirtokosok voltak, akiknek fejedelemmé választásában ez a körülmény ugyanúgy szerepet kapott, mint annak idején Mátyás királlyá választásánál az óriási Hunyadi-vagyon. Az erdélyi rendek is arra számítottak, hogy egy gazdag nagybirtokos fejedelemmé választásával jelentősen növekedik az ország védelméhez és igazgatásához szükséges uralkodói anyagi bázis is. Emellett nyilvánvalóan szem előtt tartották azt is, hogy a nagy magánvagyonnal rendelkező fejedelmek kevésbé vannak ráutalva a korábban eladományozott fejedelmi birtokok visszavételére, mint egy szerényebb anyagi helyzetű uralkodó. Bethlen Gábor vagyoni körülményei jelentős mértékben eltértek elődeiétől. Jóllehet az őt fejedelemmé választó országgyűlés eltörölte azt az egy évvel korábban hozott végzést, amely elkobozta Bethlen minden erdélyi jószágát, de a visszakapott magánvagyona — nagyrészben Báthory Gábor adománya — nagyság tekintetében meg sem közelítette a korábbi fejedelmekét. Az élete vége felé gazdag európai uralkodónak számító Bethlen a fejedelemsége kezdetén ugyancsak szűkös anyagi körülmények között élt és kormányzott!4 7 Maga így vall erről egyik levelében: „a míg fejedelem nem voltam, néha több pénzem volt, hogy sem fejedelemségemben."4 8 Ez érthető is, hiszen fejedelemként egészen más kiadásai voltak mint azelőtt és a visszakapott magánbirtokainak a jövedelme még átmenetileg is elégtelen volt ezek fedezésére. Az adott körülmények egyenes következményeként Bethlen fejedelmi elődeinél fokozottabb mértékben rá volt szorulva a „fiskális uradalmakból" befolyó jövedelmekre. De vajon mennyi maradt meg ezekből Báthory Gábor bőkezű adományozásai után? Rendkívül kevés, mert már a korábban uralkodó fejedelmek is bőven osztogattak azokból, s Báthory Gábor adományai csak betetőzték ezt a folyamatot. Amint már szó volt róla, a kulcsfontosságú várak és várbirtokok tekintélyes része a Báthory-rokonság kezén halmozódott föl. így mindenekelőtt Hunyad, Huszt, Görgény, Ecsed, Kővár, Kereki, Fogaras és Sólyomkő.*9 Bethlen helyzetére jellemző, hogy az első hónapokban még székvárosa sem volt! Gyulafehérvár elpusztult állapota miatt Szeben falai közé kellett a szó szoros értelmében „bekérezkednie", mert a Báthory-párti helyőrség csak hosszas alkudozások után és szigorú feltételeket szabva bocsátotta be Erdély új fejedelmét Szebenbe. Ideköltözését viszont a szász polgárok nehezményezték fölöttébb! Jóllehet 4 6 A „fiskális-jószágok" fölsorolását ld. EOE VII. köt. 281. 47 A 22. ésa 29. sz. jegyzetben foglaltakon kívül ld. pl. TT 1890. 560-562. 4 8 Bethlen lev. 36-37. 49 Sólyomkő várát Imreffi János két erdélyi vár ellenében kapta Bocskaitól (Bethlen pol. lev. 104.)
