Századok – 1978

KÖZLEMÉNYEK - Nagy László: Erdélyi „boszorkányperek" a politikai hatalom szolgálatában 1097

ERDÉLYI „BOSZORKÁNYPEREK" 1109 halálhírét, s még évekkel a gyilkosság után is többen látni és felismerni vélték őt. Mások arra esküdtek, hogy csoda történt: holttestét nem kezdi ki az enyészet! Még a rendkívül józan ítéleteiről közismert Nagy Szabó Ferenc marosvásárhelyi polgár is azt bizonygatja memoriáléjában a nyírbátori altemplomban temetetlenül fekvő halottról: „Tizenhat esztendeig állott ott, s meg nem rohadt, hanem szép volt, mintha csak mostanában tették volna oda."35 Emlékét sokáig megőrizték. Különösen az egyszerű katonák, akinek szívében otthonra talált az uraktól elhagyott fejedelem alakja. Ők koncolták fel a jutalomért Medgyesre siető merénylőket, de ezzel még nem tekintették lezártnak az ügyet! Erre egy kicsiny, de fölöttébb jellemző adalékot maga Bethlen Gábor mond el egyik levelében. Ebben arról tájékoztatja magyarországi szövetségesét és talán legkedveltebb hívét, az ifjú Thurzó Imrét, hogy Abafy Miklós tokaji kapitányt — a Báthory elleni merénylet Géczi melletti társszervezőjét — nem tarthatja maga mellett, bármily tapasztalt katona is az, mert,,szegény Báthori fejedelem haláláért rettenetes dolog a mint ellene igyekeznek a vitézlő rend", noha azokat „bizony immár száma nélkül megfenyegettem róla". Pedig e levél keltezése idején már több mint hét esztendő eltelt a gyilkosság óta!3

6 Szükséges volt kissé hosszasabban elidőznünk Báthory Gábor alakjánál, mert a történeti irodalomban olyan hamis kép alakult ki és vált lassan általánosan elfogadottá, mintha Erdély lakossága szinte fellélegzett volna Báthory halálhírén, és örömmel fogadta volna annak utódját, Bethlen Gábort. A valóságban azonban ennek éppen az ellenkezője történt. Báthoryt sajnálták, megsiratták, Bethlenre pedig idegenkedve, sőt gyűlölettel tekintettek az erdélyiek. Még a szászok is szembefordultak vele, mert - jóllehet alaptalanul - Báthory Gábor szászellenes politikájának a folytatóját vélték benne. A vármegyék nemessége — ha nem is tanúsított annyira ellenséges magatartást, mint a különböző katonarétegek tagjai —, bizalmatlanul szemlélte Bethlen személyét, és nem bízott uralma tartósságában. Az egyik nemesasszony ezt úgy fogalmazta meg levelében: „Ez mi romlott, félelmes országunkban házunknál csak úgy merünk lakni, mintha mindenkor futófélben volnánk."3

7 Bethlen népszerűségét éppen nem növelte az — állapította meg a kort oly jól ismerő Szilágyi Sándor - „hogy török fegyverek árnyékában jött az országba."3

8

Attól tartottak, hogy az új fejedelem a török politika bábja, a török érdekek gátlástalan kiszolgálója lesz. Az a viszonylag hosszú idő, amelyet Bethlen török földön töltött emigrációban és azok a már-már baráti kapcsolatok, amelyek egyes török vezetőkhöz fűzték őt, csak erősítették az aggodalmakat. Ha Betlilenre a török-vazallussághoz szokott erdélyiek is bizalmatlanul tekintettek, még hatványozottabban nyilvánult meg ez az érzés a királyi Magyarországon élők részéről. Ezt az általános hangulatot igyekeztek kiaknázni a bécsi udvar kelet-magyarországi exponensei: Forgách Ferenc felső-magyarországi főkapitány és Dóczy András szatmári kapitány. Mindketten katolikusok lévén, még felekezeti elfogultság is élt bennük a református Bethlennel szemben. Jóllehet ádáz ellenfelei voltak Báthory Gábornak is, de még nála is 3 s

JVagy Szabó F.: i. m. ETA I. köt. 115. Vö. Szepsi Laczkó M.: Krónikája. ETA III. köt. 141. 36

Bethlen pol. lev. 305. 37

Macskássy Mihályné 1614. jan. 10-i lev. Nyáry Pálnéhoz (Országos Levéltár - OL -Zichy es. lt. Miss.) 3 s

EOE VI. köt. 320.