Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039

1084 URBÁN ALADÁR Batthyány ideiglenes megbízatását. „Ami a feltételeket illeti — folytatódik a levél —, mellyeket gróf Batthyány egy új, az ő elnöksége alatt alakítandó ministerium összeállítására elkerülhetetlennek vél, jelenleg nem vagyok képes határozottan nyilatkozni, mert az előbbi ministerium több tagjai a legújabb törvényeket olly értelemben kezelték, mellyhez megegyezésemet nem adhatom, és melly bajok ismétlése ellen egyedül csak az ajánlandó egyéniségekben találhatnék biztosítékot." (Kiemelés utólag.) Majd szóvátéve, hogy a képviselőház szeptember 11-én elhagyta a „törvényes tért" a pénzkibocsátásról, az újoncozásról és a sorezredek elcsábításáról szóló határozatával, a királyi kézirat azzal fejeződik be, hogy várja tehát azon személyekről a felterjesztést, akikből gróf Batthyány „egy ministeriumot alkotni lehetségesnek tart". A válasz azt jelezte, hogy az udvar számára nem volt elég garancia Batthyány ígérete Kossuth és Szemere kihagyására. Tévesnek bizonyult a ház mérsékelt és jobboldali tagjainak elképzelése, hogy Batthyány új minisztériuma Kossuth nélkül: békét jelent Ausztriával. A kézirat ismertetése után érdemben elsőnek Nyáry szólalt fel. Batthyány lemondásával az ország jelenleg kormány nélkül van — kezdte Nyáry és feltette a kérdést: „mi módon kormányozza magát ezen irat után Magyarország?" (Kiemelés az eredetiben.) Majd hangsúlyozva, hogy az alkotmányt nem az ország, hanem annak ellenségei sértették meg, az alkotmányhoz való ragaszkodást javallotta, annál inkább, mert elleneink nem erre számítanak. Meg kell maradni az alkotmányos úton, s akkor lesz a nemzetnek kormánya, hiszen az iratból kitetszően Batthyány Lajos „a ministerium alkotásával csakugyan meg van bízva". Ezt a fonalat kell megragadni, ezt követeli a haza, ez Batthyány kötelessége. Annál is inkább, folytatódott Nyáry érvelése, mert ha a király nem is rendelte vissza Jellasicsot, a nádor állott a nemzeti sereg élére, és ezzel — ha a forma különbözik is — Batthyány fő feltétele teljesült. Így Batthyány hazafias kötelessége, hogy éljen ezzel a lehetőséggel és megmentse a hazát. Nyárynak a legalitás fenntartását megcsillantó formális érvelése, még inkább őszinte aggodalma nem maradt hatástalan ugyan, de Batthyány azonnal arra hivatkozott, hogy a másik feltétel: a ház bizalma sem adatott meg neki. A képviselők ekkor mindnyájan felálltak bizalmuk jeléül. Batthyány, látva ezt az egyhangú megnyilatkozást, utalt a közelmúlt bizalmatlanságára és őszintén kijelentette: „Én itt két lehetetlenség közé vagyok állítva: az egyik lehetetlenség oda fenn Bécsben, a másik ide lent Pesten van." (Kiemelés utólag.) Bécs miatt nem veheti magát körül olyan emberekkel, akik a háznak és a nemzetnek kedvesek volnának, Pesten pedig nem fogadnák el mellette azokat, kiknek kedvéért Bécstől kedvezményeket remélhetne. Kérdés, van-e értelme a provizórium megtoldásának, amikor „felülről" hasonló elutasítást várhat. S ha az új minisztériumot nem erősítenék meg, akkor is „a hazára bízatnék, hogy segítsen magán, amint tud", vagyis csak időt veszítenénk. Majd, annak jeléül, hogy milyen kilátástalannak tartja a helyzetet, Batthyány — aki négy napja még csak a törvényes utat tartotta lehetségesnek — így fejezte be érvelését: „mert ha már életét és existentiáját kénytelen egy nemzet védeni, s azon utolsó extremumra jutott, hol már nincs többé semmi reménysugár, akkor én is meg vagyok győződve arról, hogy a legalitás némi tekintetben akadállyá is változik. Ugyanazért felszólítom a tisztelt házat, vegye komoly fontolóra, ha váljon nem érkezett-e még el azon végpercz, mellyben a nemzet már azon legutolsó s legelszántabb önvédelemre szorult, mellynél a törvényességet nem képes, de nem is köteles respectálni." (Kiemelés utólag.)