Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039
BATTHYÁNY LAJOS ÜGYVEZETŐ MINISZTERELNÖKSÉGE 1,1071 nyilván megtették hatásukat: a főherceg hajlandó volt elfogadni, illetve felterjeszteni Batthyány feltételeit. A szeptember 12-én kelt második levél már nem nyugalomról, hanem izgatott kedélyekről, a zászlót elhagyó katonaságról számol be és mintegy megnyugtatásul jelenti: „Batthyány gróf felajánlotta, hogy egyelőre vezeti a minisztériumot", és hozzáteszi, hogy a gróf kormányát Kossuth és Szemere nélkül kívánja megalakítani. Az óvatos bevezetés után a nádor határozottabban fogalmaz és közli, hogy a fővárosban fenyegető felkelés és Kossuth „káros behatásának" ellensúlyozására „kénytelen volt" Batthyányt a minisztérium alakításával megbízni, amelyhez kéri a legfelsőbb hozzájárulást. Ez után a levél hangja, megtartva a kötelező formaságokat, még határozottabb lesz, amikor — talán Batthyány eredeti szövegezését adva vissza — tudatja, hogy a jelölt „csakis a következő feltételek mellett" vállalja a megbízatást: 1. az uralkodó adjon haladéktalan megállási parancsot Jellasicsnak és utasítsa a békés megegyezésre az új minisztériummal; 2. mivel az ország pénztára üres, a hiány pótlására nyomott bankjegyek törvénytelen kibocsátása csak úgy előzhető meg, ha Bécs egy millió értékű osztrák bankjegyet küld Pestre. „Ha felséged — folytatódik a levél — ezt a kérést nem teljesíthetné, akkor Batthyány gróf kénytelen küldetéséről lemondani, s Magyarország ez esetben kormány nélkül marad . .." (Kiemelés utólag.) Ha a levél eleje eltúlozza a helyzet nehézségét, annak érdekében, hogy igazolja: miért a Bécs előtt nem kedves Batthyányt bízta meg (mert nincs okunk kételkedni abban, hogy a nádor is tudta, hogy a grófnak Schönbrunnban személyes és politikai ellenségei vannak), most mintegy áthárítja a felelősséget az udvarra abban az esetben, ha a Batthyányval szembeni indulatok kerekednének felül a politikai eszélyességen. Sőt, István nádor mintha maga is bátorságot merített volna Batthyány határozottságából, kijelenti: nem tudja, hogy milyen magatartást tanúsítson Jellasics betörésével szemben és utasítást kér arra az esetre, „ha Felséged báró Jellasics előnyomulását helyeselné s ha nem kegyeskedne őt megállásra kényszeríteni". A nádor szükségét érezte, hogy hangsúlyozza: ő esküt tett az ország sérthetetlenségére, így nem nézheti tétlenül az ellenség betörését, ezért határozott utasítást vár — vagy visszahívást Bécsbe.4 2 Batthyány és István nádor megállapodása már megtörtént, talán az ismertetett levél is elkészült, amikor este nyolckor összeült, aznap immár másodszor az országgyűlés. Elsőként Kossuth szólalt fel és beszámolt arról, hogy Szemerével tolmácsolták a ház bizalmát István főhercegnek. Kossuth elismételte a nádor már ismert válaszát, hogy szerinte miért nem kellett a házhoz intézett leveléhez ellenjegyzés, kiegészítve azzal az érvvel, hogy „a törvény értelmében" kitételt nem lehetett másként érteni, mint ahogy azt a törvény előírja: a hatalmat a minisztérium útján kívánta gyakorolni. Kossuth a főherceg nádort méltató szavai után javasolta, hogy a képviselők határozatilag szögezzék le, hogy a választ teljes mértékben megnyugtatónak tartják, és ezt küldöttség adja a nádor tudtára. Ez a küldöttség egyben kérje meg a nádort, hogy a reá ruházott hatalomnál fogva „vessen véget ezen ideiglenes állapotnak" — vagyis nevezzen ki miniszterelnököt. Mivel a ház a javaslatokat azonnal elfogadta, Batthyánynak nem volt más választása, mint bejelenteni, hogy időközben ő kapott megbízatást a nádortól kormány alakítására, s egyben be is mutatta megbízólevelét, amelyet felolvastak. Kossuth tudatos törekvését, hogy a nádort 4 2 A nádor levelét ld. Károlyi, Batthyány pöre II. 17-18; a szövegben használt magyar fordítást közli Deák, Levelek 216-217.
