Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Stewart; James: A helyzet és a harc Észak-Írországban 999
1022 PACH ZSIGMOND PÁL esetében viszont a havasalföldi importőrök 16. század eleji kiemelkedő szerepe változást jelent a Lajos- és Zsigmond-korabeli állapotokhoz képest, hiszen a Fekete-tenger mellékéről Brassóba irányuló fűszerfelhozatal akkoriban még töleg maguknak a város polgárainak volt aktív üzletága, akik — magyar és román részről szerzett kiváltságleveleik birtokában — szabadon kereskedtek „a brassói úton egészen Bräila-ig", sőt tovább „a nagy tengerig".59 A változás gyökerei a 15. század első felére nyúlnak vissza. Fel kell figyelnünk arra, hogy Zsigmond király - aki többek között 1419-ben, majd 1428-ban adott szabadalomlevelet az erdélyi szászoknak a Törcsvári-hágón át Havasalföldre való utazásaikhoz6 0 — 1426-ban már a „transzalpin részekre*'/" Brassóba jövő, majd onnan visszatérő kereskedőket is védelemben részesítette a törcsvári (Törzburg, Bran) vámvisszaélésekkel szemben;61 jeleként annak, hogy már nemcsak brassóiak jártak le a Kárpátokon túli területekre, hanem havasalföldiek is /e/hozták áruikat, köztük keleti fűszereket, a „Korona-városba". Utóda a magyar trónon, Habsburg Albert is először a brassóiak és barcaságiak „transzalpin" kereskedelmének ügyét karolta fel 1438 elején: Vlad Dracul havasalföldi vajdának ígéretét vette, hogy nem háborítja országában a szász kereskedőket, sőt megoltalmazza a törökkel szemben.6 2 Néhány hónappal később azonban már a „de partibus Transalpinis" érkezőknek, illetve oda visszatérőknek is pártját fogta: utasította a törcsvári várnagyokat és vámosokat, ne terheljék a Volachus kereskedőket jogtalan és túlzott fizetségekkel, mert ennek megtorlásaként a havasalföldi vámhelyeken brassói és barcasági kereskedőkkel bánnak el hasonlóképpen.6 3 Ugyanez idő tájt Vlad Dracul vajda maga is szót emelt alattvalóinak kereskedelme érdekében Brassó város tanácsánál,64 1441-ben pedig Hunyadi Jánosnál, mint erdélyi vajdánál; ismételten szorgalmazva a törcsváriak túlkapásainak megszüntetését6 5 — akik egyébként, mint Újlaki Miklós és Hunyadi János erdélyi vajdák egyik 1446. évi okleveléből is kiderül, Havasalföldre utazó brassói kereskedőket sem átallottak mértéktelen vámkövetelésekkel zaklatni.6 6 A kérdés mindkét vonatkozásban továbbra is napirenden maradt: Hunyadi János, mint kormányzó, 1452-ben újból felszólította a törcsvári castellanusokat, hogy az áthaladó kereskedőkkel, „signanter per Volahos", ne fizettessenek „indebitum tributum"-ot;6 7 ugyanő 1453-ban, majd V. László király 1454-ben a brassói kereskedők érdekében adott ki hasonló értelmű tanácsa határnapot tűz ki a per lefolytatására, Szeben, 1500. ápr. 25.: ugyanott, 154. old.; Radul Szebenhez, Tírgovi^te, 1500. máj. 31.: ne határnapot tűzzenek ki, hanem rögtön intézkedjenek: ugyanott, 154-155. old. - Az ügy végső kimenetelét, sajnos, nem ismerjük. 59 A vonatkozó forrásadatok: Századok, 1975, 1. sz., 15-17. és 27-30. 6 0 (Fr. Zimmermann-) G. Gündisch, Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen, IV, Hermannstadt, 1937, 102-103, 365-367. 61 (Zimmermann-) Giindisch, Urkundenbuch, IV, 248-249. 62 G. Giindisch, Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen, V, Bukarest, 1975, 3-4. 6 3 Giindisch, Urkundenbuch, V, 8-9. 6 *J. Bogdan, Documente regeste privitoare la retyiile JariT Rumineçtï eu Brajjovul Ungaria in se colul XV íji XVI, Bucure^ti, 1902, 43, 55-56; Gündisch, Urkundenbuch, V, 9-10. 65 Bogdan, Documente §i regeste, 53; Gündisch, Urkundenbuch, V. 74. - Vö. Újlaki Miklós és Hunyadi János erdélyi vajdák, valamint Vlad Dracul havasalföldi vajda Brassó tanácsához intézett ugyanez évi leveleivel: Bogdan, Documente fi regeste, 52; Gündisch, Urkundenbuch, V, 90-91. 6 6 Gündisch, Urkundenbuch, V, 164; vö. 107, 146. 6''Gündisch, Urkundenbuch, V, 352.
