Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Stewart; James: A helyzet és a harc Észak-Írországban 999
A LEVANTE-KERESKEDELEM ERDÉLYI ÚTVONALA 1021 mellékéről Erdély felé haladó borsforgalomnak több mint tizenháromszorosát vagy éppen tizenhétszeresét bonyolította le Szent Márk városa, a Földközi-tenger keleti medencéjébe irányított évi 9-10 gályajáratával a 15. század végén. Az a városállam persze, amely ekkor már és még a nyugat-európai és a nyugat-közép-európai piac szinte monopolisztikus ellátója volt keleti fűszerekben, levantei cikkekben.5 5 Ehhez viszonyítva a brassóinagyszebeni borsbehozatal „kevés" volt. Pontosabban: mennyisége számszerűen érzékelteti az erdélyi útvonal helyét és szerepét a középkor végi Levante-kereskedelem egész útvonalrendszerében. 2. A 11. és 12. számú táblázat nemcsak a dél-erdélyi fűszerbehozatal nagyságrendjét és árufajtáit világítja meg, hanem szemlélteti a behozatal megoszlását a kereskedők egyes csoportjai szerint is - tehát választ ad a bevezetőben feltett második kérdésre: kik közvetítették a fííszerimportot? Az elénk táruló kép feltűnő mozzanata: a havasalföldi kereskedők túlnyomó részesedése. Az 1500. évi nagyszebeni fűszerimport egészét, az 1503. évi brassói behozatal 82,11%-át (vámérték szerint 83,14%-át), ezen belül a borsimport 82,55%át (vámérték szerint 83,29%-át) havasalföldiek bonyolították le. Nagyszeben esetében ez kevésbé meglepő, hiszen már Lajos királynak — a szakirodalomban oly sokszor idézett - 1382. évi oklevele5 6 arról tanúskodott, hogy a szebeni szász polgárok nemigen vállalták az aktív kereskedelem kockázatát a Kárpátoktól délre eső területeken; annál féltékenyebben őrködtek azon, hogy a Havasalföldről a Vöröstorony-hágón át felszálló balkáni kereskedőket ne engedjék Szebenen túl utazni, s így a további közvetítés (és a városban való kicsinybeni eladás) hasznát maguknak biztosítsák.57 S hogy tevékenységük jellege később sem változott, nemcsak a huszadnaplókból, hanem más forrásokból, így egy tírgovi§tei kereskedő és egy szebeni polgár özvegye között ugyancsak 1500-ban zajlott pereskedés irataiból is kiderül.58 Brassó 5SVö. E. Ashtor, The Venetian Supremacy in Levantine Trade: Monopoly or Pre-Colonialism? The Journal of European Economic History, 3, Roma, 1974, 1. sz. 5. s köv. old. 56G. Pray, .Specimen hierarchiae Hungaricae complectens seriem chronologicam archiepiscoporum et episcoporum Hungáriáé, II, Posonii et Cassoviae, 1779, 261-262; St. Katona, História critica regum Hungáriáé stirpis mixtae, ex fide domesticorum et exterorum scriptorum concinnata, tomulus III, ordine X, Budae, 1790, 713-714; G. Fejér, Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis, IX, 5, Budae, 1834, 571-573; Fr. Zimmermann-C. Werner-G. Müller, Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen, II, Hermannstadt, 1897, 555. S7Az oklevél értelmezésére: A Levante-kereskedelem erdélyi útvonala I. Lajos és Zsigmond korában, Századok, 1975, 1. sz., 48. 5 8 Michne (Mihnea) tírgovi^tei kereskedő rendszeres üzleti kapcsolatban volt a szebeni Proli Miklóssal: főleg borsot szállított neki és kési vett át tőle. Amikor Proli meghalt, Mihneával szemben 281 forintnyi követelése állt fenn; tartozott viszont neki 31 000 darab késsel és a (vámosoknak fizetendő) 3 mázsa borssal, özvegye azonban ezeket a tartozásokat nem ismerte el, s a szebeni bíróság az özvegy javára döntött. Ezek után maga Radul havasalföldi vajda (IV. Radul eel Mare: lásd a későbbiekben) emelt szót Szebennél és a hét szász széknél Mihnea érdekében, több havasalföldi kereskedő — köztük az argeji Dragata (lásd 1. számú táblázat 3-6. sorszám; 2. számú táblázat 2-4. sorszám) és a tírgovi^tei Kyrka (lásd 8. számú táblázat 2. sorszám) — tanúvallomására hivatkozva. - Az iratok: Radul levele Szebenhez, TÎrgoviçtc, 1500. ápr. 12.: Hurmuzaki, Documente, XV, 1, 152-153; Radul levele a hét szász székhez, TÍrgovi$te, 1500. ápr. 12.: ugyanott, 153-154; Szeben 2*
