Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Puskás Ildikó: A védikus társadalom kialakulásának előzményei 98
A VÉDIKUS TÁRSADALOM ELŐZMÉNYEI 103 Mindenesetre, a régészeti adatok alátámasztják az északkeleti és déli irányú elvándorlást, amely végső fokon, a fentebbi okok következtében a civilizáció Indus-völgyi eltűnéséhez vezetett. Nem szabad azonban az elvándorlást követően azonos fejlettségi szintet várnunk az új területeken. Ez annál kevésbé sem lehetséges, mert az elvándorlók nem vákuumba érkeztek, mivel a szubkontinensen az Indus-völgyiekkel egyidejűleg különböző fejlődési szinten élő neolithikus és chalcolithikus közösségek léteztek. A különböző típusú települések egyidejű létezése egyszersmind különböző társadalmi szerkezetek koexistenciáját jelentette. Ezeket a közösségeket részben kiszorították, részben rájuk telepedve, velük összekeveredve alkalmazkodtak az új környezeti feltételekhez, s e folyamat végeredménye egy alacsonyabb szintű kiegyenlítődés lett. Alátámasztják ezt a feltételezést nyelvészeti adatok és a dél-dravida nyelvek eredetének legelfogadhatóbb elmélete2 7 , éppúgy, mint az indiai vallástörténet. Beleillik emellett egy kettősgyökerű „bennszülött" társadalomnak és kultúrának a félnomád indoárjákkal való keveredése és asszimilációja alapján keletkező új társadalmi szerkezet elméletébe is'. A fúzióban az indoáiják játszották a szupersztrátum, a bennszülött lakosság a szubsztrátum szerepét. Mint már jeleztük, a szubsztrátum nem volt homogén. A régészeti adatok mellé felsorakoztathatók azok a Rgveda himnuszok, amelyek más-más jelzőkkel különböztetik meg az egyidejűleg létező ideiglenes vagy állandó településeken élő neolithikus lakosokat a chalcolithikus „városlakókétól. A jelzőkkel illetett lakosok közül azok jelentették a nagyobb veszélyt az áiják számára, akik erődített városokban laktak, minthogy a felettük aratott győzelem volt kelet felé irányuló sikeres vándorlásuk előfeltétele. Ezért emlékeznek meg a himnuszok e városok feletti győzelmekről, ezért tisztelték meg isteneiket és királyaikat olyan jelzőkkel, mint tripuradaha, pürbhid, puramdara, sahasrajit, süra.2 8 A neolithikus lakosság legyőzése, meghódítása könnyebb vállakózás volt: ismereteink szerint nem voltak állandó településeik, főként vándor szarvasmarhatenyésztéssel foglalkoztak.2 9 Ennek megfelelően nem védekezhettek a lovas áiják fém-, talán vasfegyvereivel szemben. Ε neolithikus törzsek ethnikai meghatározása csaknem lehetetlen, a legvalószínűbb, hogy anthrópológiailag sem voltak egységesek. Azok, akiket Közép- és Kelet-India erdőségeibe szorítottak, vagy maguk menekültek oda, talán a ma is ott élő törzsek őseivé váltak. Ugyanakkor a chalcolithikus városok, vagy a körülöttük virágzó falvak lakói, a vas használatától eltekintve, magasabb fejlettségi szintet képviseltek mint a hódítók: letelepült életmódjuk gazdasági alapja a földművelés volt. Bármi is a helyzet az Indus-völgyi civilizáció központjainak áija hódítását illetően, bizonyos, hogy ha az árják egyáltalán megismerték azokat (elsősorban Harappä jöhet szóba földrajzi helyzete miatt), ott a hanyatlás világos jeleivel találkoztak volna. Ez a 57 M.C. AndpoHoe: flpaBHjuiftcKHe H3MKH. MocKBa. 1965. Proto-Indica: 1972. CooßmeHHe >6 HccneaoBaHHH npoTOHHAHftCKHx TeKCTOB. MocKBa. 1972. Továbbá T. Burrow, és Μ. B. Emenau nunkái. 2 8 Rgveda I. 11., I. 5., I. 84., I. 102; X. 89., X. ll.stb. pürbhid „Burgen zerbrechend" Gr. 844 puramdara „Burgzerstörer" Gr. 824 sahasrajit „tausend Feinde besiegend, Tausendfaches Gut erbeu:end" Gr. 1501 sura „stark, heldenhaft" Gr. 1411 H. Grassmann: Wörterbuch zum Rig-Veda. Leipzig. 1873. A tripuradaha „hármas-erődítés-égető" jelző csak egy a Tripura város elpusztítására utaló jelzők cözül. Vö. Sir M. Monier-Williams: A Sanskrit-English Dictionary. Oxford. 1960. p. 459. col. 2. 29F. R. Allchin: Neolithic Cattle-Keepers of South India - A Study of the Deccan Ashmounds. Cambridge. 1963.
