Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Stewart; James: A helyzet és a harc Észak-Írországban 999
1020 PACH ZSIGMOND PÁL hasonló volt a bors áralakulásának görbéje az általunk vizsgált kereskedelmi útvonalon is. A fentebb kimutatott 1500. évi nagyszebeni 40-44 forinttal, illetőleg 1503. évi brassói 40-55 forinttal szemben - s ezek mellé még nagyszámú 36 és 54 forint között mozgó, leggyakrabban 40-42 forintot tevő mázsánkénti bors-áradatot állíthatunk az 1502-1509. évekből49 - egy 1495. évi szebeni elszámolás a bors mázsájának árát csupán 22(!) forintban jelölte meg.5 0 Minthogy azonban az 1500-at megelőző évtizedből eleddig csak ez egyetlen dél-erdélyi bors-áradatot ismerjük, nem beszélhetünk többről, mint a havasalföldi-erdélyi fűszerkereskedelem árgörbéje jelzett irányú alakulásának lehetőségéről. S ezzel már vissza is térhetünk tulajdonképpeni kérdésünkhöz: a behozatal nagyságrendjének kérdéséhez - ennek másik, tágabb aspektusához: hogyan aránylott mennyiségileg az általunk vizsgált szárazföldi útvonal fűszerimportja a Levante-kereskedelem fő útvonalának forgalmához, Velence tengeri úton lebonyolított fűszerbehozatalához? Frederic C. Lane adatai és becslései szerint,51 amelyeket Fernand Braudel is kiindulópontnak tekintett52 és Eliahu Ashtor további adatokkal egészített ki5 3 - a 15. század legvégén és a 16. század legelején (mielőtt a portugálok megnyitották a közvetlen tengeri utat Indiába, illetőleg ennek hatása a fűszerkereskedelemben érezhetővé vált), a velencei gályák évi átlagban mintegy 1 150 000 angol font, vagyis körülbelül 5215,25 métermázsa borsot hoztak haza legfőbb levantei kikötőjükből: Alexandriából. Ugyanez idő tájt Brassó és Nagyszeben évi borsbehozatala a Fekete-tenger felől — mint láttuk- 463,2-467,9 métermázsára becsülhető. A dél-erdélyi import tehát Velence Alexandriából származó behozatalának 8,89-8,98%-át, megközelítően tizenegyed részét tette ki. Ha Alexandria mellett a másik fontos fűszerutánpótlási forrást: Bejrútot is figyelembe vesszük, Velence évi átlagos borsbehozata, ugyancsak Lane szerint,54 a jelzett időpontban összesen mintegy 1 400 000-1 750 000 angol fontra, vagyis 6349-7936 métermázsára emelkedik. Ehhez képest az általunk tanulmányozott szárazföldi útvonal árumennyisége már csak 5,84- 7,38%-os nagyságrendben helyezkedik el: a Fekete-tenger "'Quellen zur Geschichte Siebenbürgens aus sächsischen Archiven, I, 313-314, 318, 332-335. 5 "Ugyanott, 196. 51 F. C. Lane, Venetian Shipping during the Commercial Revolution, American Historical Review, 38, 1933, és The Mediterranean Spice Trade: Further Evidence of its Revival in the Sixteenth Century, American Historical Review, 45, 1940; újranyomva: Crisis and Change in the Venetian Economy in the Sixteenth and Seventeenth Centuries, edited by B. Pullan, London, 1968, 33, 35, 47, 54. és F. C. Lane, Venice and History, Baltimore, 1966, 13, 25. S2F. Braudel, La Méditerranée et le monde méditerranéen à l'époque de Philippe II,2 Paris, 1966,1, 500. 53Ashtor, i..m. I, 38-41. és The Volume of Levantine Trade in the Later Middle Ages (1370-1498), The Journal of European Economic History, 4, Roma, 1975, 3. sz., 607-609. 5 4 Lásd az 51. sz. jegyzetet. - Ashtor forrásai és becslései szerint a velenciek a 15. század végén Egyiptomból (Alexandriából) és Szíriából (Bejrútból, illetve Damaszkuszból) évenként összesen 2500-3000 sporta borsot importáltak: i. m. 1973,1, 39-40. és i. m. 1975, 607. Ez valamelyest alatta marad Lane számításának, mert 1 400 000-1 750 000 angol font mintegy 2800-3500 sporta-nak felelt meg. Ha tehát a dél-erdélyi importnál inkább az alacsonyabb, a velencei behozatalnál inkább a magasabb értékkel számoltunk. A sporta átszámítására lásd Lane, i. m. 1968, 591—592; Ashtor, i. m. 1973, I, 46. és i. m. 1975, 576. - Az Alexandriában használatos sporta mértékegység 2,25-2,29 métermázsára, a Velencében szokásos cargo (lásd a 33. sz. jegyzetet) 1,27 métermázsára tehető.
