Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Stewart; James: A helyzet és a harc Észak-Írországban 999
1014 PACH ZSIGMOND PÁL A bors és gyömbér mellett figyelmet érdemelnek a brassói huszadnapló szegfűszegbehozatali tételei is, amelyeket a 9. számú táblázatba iktattunk. Eszerint: a) Brassóban 1503-ban egy (60 fonttal számított) mázsa szegfűszeg vámértékét többnyire 80, esetenként 89, 90, 100 forintra, tehát - éppúgy, mint Nagyszebenben - a bors vámértékének kétszeresére becsülték.2 7 Szezonális ingadozás nem mutatható ki; valószínűbb, hogy a vámérték-különbségek minőségi különbségekből adódtak. b) A szegfűszeg vámtétele csak egyetlen esetben választható külön a rakomány többi áruja után fizetett vámtól. Ez az egy tétel (7. sorszám) arról tudósít, hogy a természetben szedett vám a behozott mennyiségnek mintegy '/1 8 -ára ment; tehát a szegfűszeg után is 1 /2 0 körüli vámot róttak ki. c) Brassóba 1503-ban szegfűszeget csak román fejedelemségbeli kereskedők hoztak be, éspedig mindnyájan olyanok, akik már a bors- (illetőleg bors- és gyömbér-) importban is részt vettek. d) A 13 szegfűszeg-behozatali tétel 15 kereskedő között oszlott meg (egy moldvai ugyanis két alkalommal is szerepelt; egy-egy szállítmányt pedig két, illetőleg három havasalföldi együttesen importált) - mégpedig olyképpen, hogy 4 tírgu§ori kereskedő 2 mázsa 46 1 /2 font, 2 tírgovi§tei 1 mázsa 36 font, 1 stoene^ti 1 mázsa 7 font, 3 címpulungi 1 mázsa 4 font, 2 ghergijai 57 font, 1 közelebbről meg nem jelölt illetőségű havasalföldi 56 font, végül 2 moldvai (suceavai) 39 1 /2 font, összesen 9 mázsa 6 font szegfűszeget hozott be, 729 '/í forint vámértékben. Brassó szegfűszeg-importjában tehát - amely több mint négyszerese volt Nagyszebenének — a havasalföldi kereskedők 92,77%-kal (vámérték szerint 93,7%-kal), a moldvaiak 7,23%-kal (vámérték szerint 6,3%-kal) részesedtek. Vessünk végül egy pillantást a brassói huszadjegyzéknek azokra a tételeire, amelyek bors, gyömbér és szegfűszeg mellett egyéb fűszerek behozataláról tudósítanak. A 10. számú táblázat szerint: a) Borson, gyömbéren és szegfűszegen kívül Brassóba nemcsak tömjént és sáfrányt hoztak be — mint Nagyszebenbe —, hanem fahéjt és szerecsendió-virágot is. Az előbbiek vámértékét 20-22, illetve 80 forinttal, az utóbbiakét 39-40 forinttal, azaz a bors vámértéke alsó szintjének megfelelő összeggel számolták. b) A vámtétel nagyságát csak néhány tömjénszállítmány (5—6., 9—10. sorszám) után lehet megállapítani. Eszerint a természetben szedett vám — 60 fontos mázsával számolva - 1 h 8 körül mozgott;2 8 tehát ugyancsak a tényleges huszadot közelítette meg. c) Tömjént, fahéjt és szerecsendió-virágot csak olyan kereskedők hoztak be, akikkel már az eddig tárgyalt fűszerek importjánál is találkoztunk. Tömjént 2 tételben 3 erdélyi kereskedő hozott be, együttesen 8 mázsa 9 font mennyiségben, 171 forint 7 1 /2 asper vámértékben; továbbá 4 tételben 7 havasalföldi kereskedő, együttesen 21 mázsa 6 font mennyiségben, 443 forint 5 asper vámértékben. Brassó tömjén-importja tehátamelyből az erdélyiek 27,86%-kal, a havasalföldiek 72,14%-kal részesedtek - összesen 29 mázsa 15 fontra rúgott, és 614 forint 12 1 /2 asper vámértéket tett ki, csaknem 2 7 A 9. számú táblázat 2. sorszáma alatt szereplő szállítmánynál külön megjegyezték, hogy gyenge minőségű áruról van szó; innen alacsony értékelése. 2 Ά 10. számú táblázat 10. sorszámánál mutatkozó jóval alacsonyabb arány nyilván kivételes esetnek tekinthető.
