Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Stewart; James: A helyzet és a harc Észak-Írországban 999
A LEVANTE-KERESKEDELEM ERDÉLYI ÚTVONALA 1015 tízszeresét Nagyszebenének. Fahéjt és szerecsendió-virágot csak moldvaiak közvetítettek, mégpedig fahéjból 2 kereskedő mindössze 22 fontot, szerecsendió-virágból 1 kereskedő 12 fontot importât, 14 forint 30 asper, illetve 8 forint vámértékben. A csekély sáfránybehozatal2 9 — 4 1 /2 font, 6 forint vámértékben — az egyetlen olyan tétel, amelyet más fűszer importjában részt nem vevő személy bonyolított le: egy tírgovi^tei örmény pap. Alakja arra a szerepre utal, amelyet a Havasalföldön is megtelepedett örmények játszottak a Fekete-tenger mellékéről Erdélybe irányuló kereskedelemben.3 0 1.2 Az 1500. évi nagyszebeni és 1503. évi brassói huszadnapló tárgyunkat érintő tételeinek részletes statisztikai feldolgozása immár lehetővé teszi a dél-erdélyi szász városokba irányult fűszerimport összefoglaló jellegű kvantitatív megvilágítását a 15-16. század fordulóján. A 11. és 12. számú táblázat összesítő adatainak a birtokában pedig megkísérelhetünk választ adni a bevezetőben felvetett első kérdésre: milyen nagyságrendű volt a Fekete-tenger mellékéről jövő fűszerimport; milyen szerepet játszott az ország fűszerszükségletének fedezésében; hogyan aránylott mennyiségileg az Adriai-tenger felől, Velencéből érkező behozatalhoz: sok volt-e vagy kevés? Hogy Velencéből közvetlenül: Zágrábon, illetve Pettauon keresztül mennyi fűszert hoztak be Magyarországra, erre nézve kvantitatív támponttal, sajnos, nem rendelkezünk. A forrásadatok arra engednek következtetni, hogy a 15. században a Zengg (Senj)— Zágráb útvonalnak csekély szerepe lehetett „tengeri áruknak" az ország belsejébe juttatásában.3 1 A Görz (Gorizia)-Laibach (Ljubljana)-Pettau (Ptuj) útvonal forgalma megélénkült ugyan, a Velencébe irányuló magyar marha- (és bőr-) kivitel fellendülése következtében, de ennek behozatali ellentételét túlnyomórészt nyugat-európai és itáliai 2 9 Sáfrány ugyanis nemcsak a Levantéban, illetve Kelet-Ázsiában termett, hanem „szene Európában is meghonosodott . . . így a nyugatiaknak voltaképpen nem kellett az Oriens felé fordulniok, hogy ezt a kedvelt árut megszerezzék. Európában, saját sáfránytermesztése ellenére, mégis mindig kereslet mutatkozott a jobbminó'ségű keleti termék iránt": Heyd, i. m. II, 645-646. -Brassóban a huszadhivatal személyzetének ellátására is rendszeresen vásároltak sáfrányt; Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt in Siebenbürgen, I, 77-79. (Extradata pro domo vigesimali). 30Az Erdélyben megtelepedett örményekre és görögökre lásd IX. Bonifác pápának a 18. jegyzetben idézett 1399. évi oklevelét, valamint IV. Jenő pápának 1439-ben Firenzében kelt, Erzsébet magyar király nőhöz intézett oklevelét: Gündisch, Urkundenbuch, V, 25. - A nagyszebeni és brassói káptalan kirendelt érseki visitatora 1447-1448-ban Thomas Armenus volt: ugyanott, 218, 223-224, 231-232, 244, 341. - örmény asszony (Margred dy Vrmenigen) az 1478-79. évi nagyszebeni adójegyzékben: Quellen zur Geschichte Siebenbürgens aus sächsischen Archiven, I, 51, 53, 81. - Besztercei örmény polgár (eyn Urmenig) üzleti kapcsolata moldvai (suceavai) polgárral: Hurmuzaki, Documente, XV, 1, 113. (1481 ); tgörög (Grecus) kereskedő fogvatartása Törcsváron, majd Szebenben: ugyanott, 144. (1495); a Szeben felé irányuló kereskedelemben érdekelt görög, illetve örmény származású tfrgovi$tei lakosok, Georgius Grecus et Aüedik (= Avedic): ugyanott, 153. (1500); a szebeni bíró Bogadanus Armenus peres ügyéről tájékoztatja a havasalföldi vajdát: Quellen zur Geschichte Siebenbürgens aus sächsischen Archiven, I, 527, 533 (1509). 31 Teke Zs., Magyarország és Velence kereskedelmi kapcsolatai a XIII-XV. században. (Sajtó alatt).
