Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Puskás Ildikó: A védikus társadalom kialakulásának előzményei 98
100 PUSKÁS ILDIKÓ adatokkal, és a nyelvészet, összehasonlító vallástörténet is támogatja azokat, biztos talajon járunk, és a szükségképpen beépítendő hipotetikus elemek is nagyobb való színűségű hitelt kapnak ilyen kontextusban. A továbbiakban ennek a lehetőségét szeret nénk bizonyítani. Észak-India áqa benépesítését a Rgveda tükrözi. A Rgveda himnuszaiból neír állapítható meg, melyik áija hullám betelepüléséről informál bennünket, csak annyi bizonyos, hogy annak a csoportnak állít emléket, amely a Rgveda magvát sajátjakénl magával hozta. A több hullám létezése mégis a Rgvedából bizonyítható: az árja néver említett ellenségek, akikkel meg kellett küzdeniük az új területekért, és akik korábbar érkezvén addig szerzett jogaik megtartásáért szálltak szembe az újonnan érkezőkkel emellett szólnak. Olyan védikus nevek pedig, mint Sudäs, Divodäs11, már az áija -nem-áija keveredés, együttélés bizonyítékaiként is interpretálhatók. Ha ez igaz, a dâsc lehet ethnikai név és „rabszolga" jelentése későbbi használatú és eredetű12 , akárcsak ; rabszolgaság tömegesebb megjelenése. A letelepült áiják társadalmi átalakulására az Atharvaveda és méginkább ; brähmanäk (kivált az Aitareya és a Satapatha bráhamana) vetnek fényt. A kése brahmanák egyidejűek a korai upanisadokkú, amelyeket csak akkor használhatunk fel ι védikus társadalom képének megrajzolásához, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanazot társadalmi fejlődés későbbi szakaszát tükrözik, azt a korszakot, amikor a buddhizmus jainizmus, väsudevaizmus és más heterodox irányzatok születtek, ezért csak azokkal ; forrásokkal együtt adnak objektív képet a bràhman-centrikus, manipulált források. A régészeti feltárások igazolták a védikus források adatait, amelyek erődítet városokról - purákiól — beszélnek, és amelyeket korábban a bennszülött falvak védiku felnagyításának tekintettek a kutatók. A pura kérdéshez ugyancsak döntő érv lehet az "Abban minden interpretálás egyetért, hogy Sudâs, a Trtsuk híres királya, a tíz királ csatájának főhőse (erről emlékezik meg a RV. VII. 33. himnusza), és apja, Divodäs (némelyek szerin Divodása Atithighva) valóságos, történeti személyek voltak. A tíz király csatáját a RV mint az ár törzseken belüli konfliktust mutatja be, ugyanakkor az ellenséges tábor mindkét oldalán felsorakozo szövetségesek között árja és nem-árja nevűek egyaránt szerepelnek. A történelmi eseményeknél korábl vagy kortárs himnuszokban a dósa egyértelműen ethnikumot jelöl, amely az árjákkal ellenség* viszonyban áll. Ugyanakkor személynevekben - legalábbis az említett eseménytől nyomonköveth tőén - előfordul a dósa (vö. Divodäs, Sudâs) utótag; a névviseló'k Indra isten pártfogoltjai. Ezek tények, szerintünk, nem támasztják alá R.S. Sharma véleményét, aki szerint „a dásák valószínűleg kevert indo-árják előőrse voltak, akik akkor jöttek Indiában, amikor a kassziták megjelentek Babyl· niában (kb. i.e. 1759 körül)" (Südras in Ancient India, p. 24), hacsak nem árja - nem-árja keveredé ért a „mixed" jelzőn a szerző, ami közelebb állhat az igazsághoz. Nem kevésbé plauzibi elgondolás az, ha a dasákat olyan nem-árja eredetű népcsoportnak tekintjük, amelynek egy részét korai árja hódítások asszimilálták, olyannyira hogy a későbbi „áijásításban" jelentős szerepet játszhattak, ám ennek ellenére más árja csoportok - akik között a Bhrguk befolyása volt a döntő ellenségesen viszonyultak hozzájuk. így jöhetett létre a szó jelentésének a hasadása és kaphatott brähmanikus forrásokban „szolga, rabszolga" jelentést. Ldvmég köv. jegyzet. 12 A kérdéssel részletesen foglalkozik R.S. Sharma: Sűdras in Ancient India. Delhi 1958. II. fe 8-41 valamint D.D. Kosambi: The Culture and Civilization of Ancient India. London. 1965; ld. oro fordítás 89 skk.). Továbbá: A.A. Macdonell: Vedic Mythology, Strassburg. 1897. 64 1., 157 skk. rabszolgaság kérdéséhez ld. D.R. Chanana: Slavery in Ancient India as depicted in Pali and Sansk: texts. New Delhi 1960. Γ. Φ. HnbuH, „OcoSeHHOcm paßcrea Β npeBHeit HHXWH". BecraHK UpeBHi HCTOPHH 1951/1; uő. : „OcHOBHbie npoßneMbi paöcTBa Β ApeBHeit HHOHH" in McTopua Η KYNUYJ npeBHeít HKHHH. MocKBa. 1963. 118 — 161.
