Századok – 1978

FOLYÓIRATSZEMLE - Koch; R.: Liberalizmus; konzervativizmus és a néger rabszolgaság problémája. Adalék a németországi politikai gondolkodás történetéhez a 19. sz. első felében 993

994 FOLYÓIRATSZEMLE a rabszolgakérdés kezdetben önállótlan szerepbe kényszerült és „lándzsahegyként" szolgált a felvilágosodás kezében az emberi jogok általános érvényesítéséért folytatott küzdelemben. A korai német liberalizmus Montesquieu rabszolgafelfogását fogadta el, különbséget téve a polgári rabság, a házi rabszolgaság és a politikai elnyomás formái között, s a rabszolgaság bírálatát a feudális függési viszonyok és mindenfajta abszolutista kormányzás elutasítására használta fel. A polémia a német közvéleményt két táborra osztotta. A rousseau-i alapra helyezkedő észjogilibcrális irányzat minden etikai szempontból megkérdőjelezhető és racionálisan meg nem alapozott ember feletti uralmat elvetett, s arabszolgák emancipációjának hangsúlyozásával tulajdonképpen saját politikai és szociális egyenjogúsítását sürgette. Az ún. „radikális liberálisokkal" szemben sokan F. Bürke elképzeléseit fogadták el, melyek nem a rabszolgaság feltétlen megszüntetését, hanem formáinak mérséklését és megrázkódtatások nélküli, folyamatos felszámolását tartották ésszerűnek. A politikai közvélemény másik pólusán helyezkedtek el azok a konzervatívok, akik a politikai rend legitimitásából kiindulva a rabszolgaság — valamint a jobbágyság - intézményét a történelmi jogból vezették le. s annak agrártörténeti szükségességét igyekeztek bizonyítani. A tanulmány szerzője az egyes irányzatokat - túl az általános megállapításokon - azok legjelentősebb képviselőinek koncepcióján keresztül mutatja be. Elemzéseiben szinte kizárólag eredeti forrásokra támaszkodik. A történelmi hagyományokra hivatkozó konzervatív érvelést elutasító Schlözer, I. Kant és L. Spittler rövid méltatását követően részletesen foglalkozik A. F. Lueder, 1802-ben megjelent nemzetgazdasági tankönyvének 2. kötetében kifejtett koncepciójával. A braunschweigi professzor az Adam Smith nemzetgazdasági elmélete befolyása alatt álló észjogi-liberális irányzat képviselőjeként a német írók között elsőként mutatta ki teljes egészében és belső összefüggéseiben a rabszolgaság megsemmisítő gazdasági-társadalmi, állami és nemzetközi hatásrendszerét, s megállapításait a nem szabad munkára alapozott gazdasági rend átfogó bírálatává terjesztette ki. Lueder rabszolgaság fogalma nem csupán a totális jogtalanság állapotát feltételezte, hanem magába foglalta az emberi szabadság szándékos, ember általi korlátozásának minden elképzelhető formáját és fokozatát is. LuedcrncI is erősebben vonatkoztatta a rabszolgaság káros gazdasági és társadalmi kihatásainak kritikáját a német viszonyokra a szász nemzetgazdász ]. F. E. Lötz, aki tagadva A. v. Müller álláspontjának helyességét, a jobbágyfelszabadítás kiteljesítését a privát rabszolgaság felszámolásának szükséges lépéseként fogta fel. A konzervatív álláspont alapjait a rabszolgakérdésbcn a történeti jogi iskolához tartozó Gustav Hugo rakta le 1798-ban, s ezzel megindította a későfeudális uralmi rendszer jogi és társadalmi igazolására irányuló nyílt offenzívát. Véleménye szerint a rabszolgaság és a rabszolgakereskedelem terén tapasztalható túlkapások nem vonhatják kétségbe az erősebb jogára felépített, egyébként helyes szisztéma létének jogosságát. Elmélete korszerűsítése és minél szélesebb körű elfogadtatása érdekében kész volt az összességében egyébként elutasított modern természettudományos-racionalista módszerek egyes eredményeit is felhasználni. Egyszerre fordult szembe az észjogi-liberális irányzat, általa történetietlennek minősített szabadságfogalmával, s a rabszolgaságot a természetből levezető kísérletekkel az a Hegel, aki nem tartotta eleve jogtalannak a meglevő rabszolgaság minden formáját. A négereket a szabadság tudatáig el nem jutó, értéktelen embereknek mutatta be, s ábrázolásuk végletes leegyszerűsítésével igyekezett megakadályozni a rabszolgakérdés vitájának átgyűrűzését Németország politikai viszonyaira. R. Koch kellő hangsúlyt fordít a németországi fejleményeket befolyásoló nemzetközi hatásokra. Kiemeli a négerek helyzetéről fontos információkkal szolgáló szépirodalmi művek közvéleményformáló szerepét, rendszeres kitekintést nyújt a brit törvényhozás ezirányú tevékenységére, s utal a Benjamin Constant és Duc de Broglié vezette francia emberbarátok aktivizálódására. A vita alakulását alapvetően befolyásoló tényezőnek tekinti az ember eredetét és a faji különbségeket vizsgáló, a 18—20-as évektől kezdve jelentős mértékben fellendülő antropológiai kutatásokat. Döntő szerepet tulajdonít Grégoire abbé és Blumenbach - az emberek egyenlőségét és egyenjogúságát hirdető - tanainak, melyek lehetővé tették, hogy a rabszolgakérdést kiemeljék a faji megközelítés leszűkítő és félrevezető kereteiből. Az említett folyamatokkal egy időben a német államokban egyre növekvő súllyal jelentkezett az alkotmánykérdés. A liberális államelmélet sokat merített az Egyesült Államok alkotmányos viszonyaiból, s e szoros kapcsolat nyomatékosan felhívta a figyelmet a rabszolgaság szégyenfoltjára is. R. Mohi nemcsak a rabszolgatartó államokat, hanem a szövetségi alkotmányt is bírálta. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy a rabszolgák jogi és politikai egyenjogúságát követelő fellépések - Hegel törekvése ellenére - szervesen kapcsolódnak a németországi társadalmi különbségek megszüntetését