Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Arum; Péter M.: A forradalmi szindikalizmustól a reformizmusig 995
FOLYÓIRATSZEMLE 995 célzó törekvésekhez. A természetjogilag megalapozott liberális álláspont összefoglalását végül is F. Murhard adta 1843-ban a Rotteck-Welcker-féle Staats-Lexikonban megjelent cikkével. Sem. a dahlmann-i színezetű északnémet organikus liberalizmusra, sem az észjogi-racionális irányzatra nem volt jellemző' a faji kérdés tudatos összekapcsolása a napi politikával. Velük szemben a német liberalizmus szélsőséges jelensége, U. Z. Zachariä - annak ellenére, hogy maga is Blumenbach megállapításaiból indul ki - úgy vélte, hogy a rasszok hierarchiája politikai értelemben felállítható. A föld fajok szerinti felosztását azonban éppúgy elutasította, mint ahogy nem értett egyet azokkal a mintegy két évtizeddel később elteijedő nézetekkel, melyek - a kultúrtörténeti fejlődési folyamatra hivatkozva - az alsóbbrendűnek nevezett rasszok megsemmisítését javasolták. Zachariä az emberi fejlődés motorját az állatvilágból vett analógia alapján a rasszok kereszteződésében kereste. Az 1 848-as forradalmak s a mélyreható társadalmi változások tapasztalatai alapján, a gyors iparosodás következtében a rabszolgakérdés németországi vitája a korábbiaktól eltérő összefüggésekben folytatódott. A jobbágyfelszabadítás lezárása, a mezőgazdaság kapitalizálódása, a szabad munka általánossá válása vidéken megszüntette a speciális konzervatív álláspont társadalmi forrásait. Ugyanakkor a vormärzbeli „polgári társadalom" bukása, sa középrendi-egalitáriusjövőperspektívának lezáródása a német liberálisok túlnyomó többségét az új társadalmi viszonyokhoz való alkalmazkodás irányába taszította. Ez meglepő gyorsasággal a megtámadott észjogi pozíciók feladására késztette, s az ún. reálpolitika nevében szembefordította a rasszok egyenlőségének és a társadalmi egyenlőség hirdetőivel. Egységesen megállapítható, hogy a darwinista elvekre épülő tudományos pozitivista antropológia befogadása mély hatást gyakorolt a jövő perspektíváit illetően többé-kevésbé orientációját vesztő német liberalizmusra. A rabszolgasággal és a faji kérdéssel kapcsolatos vitában bekövetkező változást a szerző tehát társadalmi folyamatokkal, a polgárság új osztályhelyzetével magyarázza. Annak megvizsgálására azonban: vajon a rasszkérdés megítélésének módosulása - 1. J. Fröbel — immár az új, keletkező osztályellentétek tükröződése lenne, a tanulmány már nem vállalkozik. (Historische Zeitschrift 1976. Bd. 222. 529-577. I.) E. G. PETER M. ARUM: A FORRADALMI SZINDIKALIZMUSTÓL A REFORMIZMUSIG. GEORGES DUMOULIN (1903-1923) Dumoulin a CGT egyik legbefolyásosabb vezetője volt az 1917 —1923-as időszakban. Életútja igen jellegzetes, jól tükrözi a CGT egész vezető gárdájának gondolkodását, sőt életút-modelljét is. Dumoulin 1877-ben született, kora ifjúságában bányász lett, az északi Pas de Calais bányáiban dolgozott, ahol hamarosan az ottan erős szocialista bányászcsoportosulás, s abban Basly befolyása alá került. Basly Guesde egyik közvetlen híve volt, s maga is sokat várt a szocialista párt parlamenti szereplésétől. Dumoulin viszont ebben csalódott, s már 1903-ban hátat fordított a szocialista pártnak. További három évig bányászként dolgozott, s a különféle munkásszervezetekkel ismerkedett, amikor 1906-ban az anarchoszindikalista irányzat felfogását magáévá téve csatlakozott a CGT-hez, s a Pas de Calais bányászszervezetének titkára, s a helyi CGT lap szerkesztője lett. Dumoulin rövidesen szembekerült az anarchistákkal is, akikkel szemben ő ekkor is hangsúlyozta, hogy a napi szervezőmunkáról és a kisebb reformok kikényszerítéséről sem mondhatnak le. Az összekülönbözés után Dumoulin 1909-ben Párizsban ment, ahol különféle munkákat válallt, majd 1909-1910-től Rosmer és Monatte oldalán a Vie Ouvrière szerkesztésébe kapcsolódott be, a CGT országos szervezőinek egyike, majd 1913-tól hivatalosan is Jouhaux mellett a CGT főtitkárhelyettese lett. Domoulin a radikális forradalmi-szindikalista irányzat egyik fő képviselője volt, lelkes internacionalista és antimilitarista, - aki ugyanakkor éppen a militarizmus és a háborús veszély ellenében ugyancsak kész volt a szocialistákkal is együttműködni. 1914 augusztusában, az első világháború kitörésének első napjaiban bevonultatták, de kapcsolatban marad a CGT életével, vezetőivel, s Merrheim oldalán elveti a CGT hivatalos vezetőinek nacionalista, a háborút igenlő, a nemzeti egységet (1 Union Sacré) hirdető politikáját. Ilyen értelemben
