Századok – 1977

Történeti irodalom - Brandt; Hartwig: Landständische Repräsentation im deutschen Vormärz. Politisches Denken im Einflussfeld des monarchischen Prinzips (Ism. Erdődy Gábor) 1058/V

1058 TÖRTÉNETI IRODALOM alakulás, a kolumbiai köztársaság belső nehézségeit tárja fel, elsősorban a végrehajtó hatalom (vagyis saját elnöki jogköre) megszorítását panaszolja fel a törvényhozó hatalom által. Az írásokból megvilágosodnak Bolivár elképzelései a spanyol-amerikai terület néhány nagy államban való egyesítéséről, ami az ő idejében átmenetileg meg is valósult, de már maga is tanúja volt a felbomlásnak. A panamai kongresszussal, egy Amerika nagy részére kiterjedő föderáció tervével (1826) is megismerkedhetünk az írásokból. De kibontakozik az írásokból az egyéniség, a romantikus álmodozó (Látomás a Csimborasszón, 1823), a heves szerelmes (Szerelmeslevél Bernardina Ibáneznek, 1822), az öntudatos és hiú ember (Levél Jósé de la Mar tábornokhoz, 1822). Ahogy már a bevezető hiányossága, hogy az események hátterét értő közönségnek szól, az írásokban is sok olyan mozzanat kerül elő, amelyet a dél-amerikai művelt olvasó nyilván ismer, vagy legalábbis van valami fogalma róla, de az európai, konkrétan a magyar közönség számára hasznos lett volna ezekhez magyarázó jegyzeteket fűzni. De hiányoló zsörtölődés helyett inkább örüljünk annak, hogy ez a kis kötet a szélesebb magyar közönség előtt egészen ismeretlen világot tár fel. Manapság, amikor a harmadik világ egyre inkább behatol az európaiak akár mindennapi életébe is, amikor az érdeklődés iránta elkerülhetetlen, pozitívumként nyugtázhatjuk Simón Bolivár válogatott írásainak a megjelenését. Niederhauser Emil HARTWIG BRANDT: LANDSTÄNDISCHE REPRÄSENTATION IM DEUTSCHEN VORMÄRZ. POLITISCHES DENKEN IM EINFLUSSFELD DES MONARCHISCHEN PRINZIPS (Hermann Luchtterhand Verlag, Neuwied und Berlin 1968. 331 1.) RENDI KÉPVISELET A VORMÄRZ IDŐSZAKÁBAN. POLITIKAI GONDOLKODÁS A MONARCHIKUS ELV BEFOLYÁSI ÖVEZETÉBEN A Politica c. sorozat 31. köteteként jelent meg Hartwig Brandt 1966-ban készült doktori disszertációja, amely a német alkotmány- és eszmetörténet egyik jelentős fejezetét, a Vormärz politikai gondolkodásának alakulását vizsgálja. A korábbi feldolgozásokkal ellentétben a szerző arra törekedett, hogy a korukat messze megelőző, s ezért nem annak tipikus tendenciáit megtestesítő nagy gondolkodók helyett, a Vormärz eszmei légkörét valójában képviselő, s annak megértéséhez, átfogó értékeléséhez elengedhetetlenül szükséges széles rétegeket mutassa be. Elemzése vezérfonalául a népképviselet megteremtésének ezidőtájt központi kérdéssé váló problematikáját választja, s e rendező motívum segítségével foglalja egységbe a különböző áramlatok kaleidoszkópszerű sokaságát. Hartwig Brandt a politikai gondolkodást a társadalmi és szociális körülmények által meghatározott, azokat tükröző tényezőként fogja fel. Leszögezi, hogy a politikában érdekelt nemesség hiánya és a polgárság közömbössége következtében az 1815 utáni németországi állapotok eleve megakadályozták egy az angol vagy francia mintához