Századok – 1977
Történeti irodalom - Solta; Jan–Hartmuth Zwar: Geschichte der Sorben. Band 2. Von 1789 bis 1917 (Ism. Niederhauser Emil) 818/IV
818 TÖRTÉNETI IRODALOM JAN SOLT A - HARTMUT ZWAHR: GESCHICHTE DER SORBEN. BAND 2. VON 1789 BIS 1917 (Bautzen, Domowina-Verlag. 1974. 328 1.) A SZORBOK TÖRTÉNETE. 2. KÖT. 1789-1917 A mai NDK területén élő kis szláv nép történetének a francia polgári és az orosz szocialista forradalom nagy korszakhatárai közé eső szakaszát tárgyalja ez a könyv. Az 1871-ig terjedő első rész Jan Sotta, a második Hartmut Zwahr munkája, egyes alfejezetek és a függelékek készítői Frank Förster, Helmut Faßke, Frido MétSk és Siegmund Musiat. A nagyjából egységes szerkezetű kötet a két korszak alkorszakain belül először a terület gazdasági és társadalmi fejlődését tárgyalja, azután (az első részben, az 1848. évi forradalomig) a főképp kulturális téren lezajló nemzeti mozgalmat, az 1850-cs évektől a germanizáló politikát, a munkásmozgalmat és a kispolgári-nacionalista mozgalmat. Mindegyik alkorszak végén külön fejezet mutatja be a kulturális fejlődés egyes ágait. A kötet a francia forradalom idején kirobbanó paraszti megmozdulások ábrázolásával indul, azután bemutatja a bécsi kongresszuson bekövetkezett területi változásokat, amelyek értelmében az eddig zömmel Szászországhoz tartozó szorb településterület túlnyomó része, Alsó-Lausitz egészében, Felső-Lausitz jórésze porosz fennhatóság alá került. Ez a szorb fejlődés szempontjából hátrányos volt, mert a porosz kormányzat, elsősorban az iskola útján, sokkal durvább németesítő politikát folytatott, mint a szász, 1871 után pedig birodalmi szintről a szász kormánynál is ugyanilyen kemény intézkedéseket sürgetett. A porosz agrárreform végrehajtása (és a szászországi agrárreform) birtokos parasztságot hozott létre, s a belőle kikerülő értelmiséggel együtt ez teremtette meg a nemzeti mozgalom társadalmi bázisát. Az 1848-as forradalom idején a szorb mozgalom erőteljesebben hangoztatta nemzeti követeléseit, amelyek továbbra is kulturális jellegűek voltak. Az egységes, demokratikus német köztársaság létrehozásának kudarca ugyancsak kedvezőtlenül hatott a szorbok fejlődésére. Az 1917-ig terjedő évtizedekben a német munkásmozgalom volt az, amely a szorb nemzeti mozgalom legbiztosabb szövetségesének számított. Ezzel párhuzamosan fejlődött tovább akispolgári-nacionalista mozgalom, ezt az egyházak (az evangélikus, ill. a szorbok egy tizedére befolyást gyakorló katolikus) szembe akarta fordítani a szociáldemokráciával. A századfordulóra a parasztságon belül erősödő differenciálódás azonban arra vezetett, hogy a nemzeti mozgalmon belül különvált a haladó, demokratikus és a klerikális, gazdagparaszti (és közvetve nagybirtokosi) befolyás alatt álló szárny. Az előbbi 1912-re jutott el odáig, hogy a különböző szorb gazdasági és kulturális egyesületeket összefogó Domowina társulattal létrehozta a nemzeti mozgalom haladó és részben már politikai jellegű központi fórumát. Ez a megalapozó első és a társadalmi problémákkal is foglalkozó második, ún. ifjú-szorb nemzedék után a harmadik nemzedék műve volt. Kulturális téren az irodalomban, a nyelvtudományban és a zenében születtek jelentősebb alkotások, a képzőművészetben alig egy vagy két nevet lehet említeni, itt a népművészet játszott szerepet. Több alfejezet foglalkozik a többi szláv néphez fűződő szolidaritással, különösen lengyel és cseh vonatkozásban, hiszen a szlávellenes porosz elnyomó és germanizáló politika ezt a két népet érintette közvetlenül is. Lengyel és cseh részről gyakori és érdemleges segítséget kapott a szorb mozgalom. A függelékben szereplő exkurzusok közül kettő a szorb nyelvterület helyzetét vizsgálja 1800, ill. 1900 táján, az első időpontban mintegy 250 000-re becsüli a szorbok számát, a másodikban mintegy 200 000-re, a harmadik a tengerentúli, meglepő módon jelentős részben Ausztráliába irányuló kivándorlást vázolja fel. A kötet igen pozitívan értékeli a szorbok kétnyelvűségét, amely nemcsak kulturális felemelkedésüket segítette elő, hanem - ami még fontosabb - az osztályharc közös megvívását is a német munkásokkal és parasztokkal. A munkásmozgalmi alfejezetek ugyanakkor világosan mutatják, hogy a gyári proletariátusba bekerülő szorb munkások asszimilálódtak. Egyébként is az egész korszakon keresztül az asszimüáció a paraszti sorból való kiemelkedés feltétele volt. A munkásosztály természetes asszimüációja azonban haladó folyamat, ahogy azt Lenin is jónéhány, a nemzeti kérdéssel foglalkozó munkájában leszögezte. A munka összefogott, jól tagolt és instruktiv képet ad a szorb nép történetének egyik fontos szakaszáról, kitűnő információt nyújt egy kevéssé ismert kérdésben. Érdemes, hasznos könyv. Niederhauser Emil
