Századok – 1977
Történeti irodalom - Usczeck; Hansfürgen lásd Helmert Heinz - Várady Géza: Ezernyolcszáznegyvennyolc te csillag (Ism.Urbán Aladár) 819/IV
TÖRTÉNETI IRODALOM 819 VÁRADY GÉZA: EZERNYOLCSZÁZNEGYVENNYOLC, TE CSILLAG (Magyar História. Budapest, Gondolat. 1976. 277 1.) Az 1848/49. évi magyar forradalom és szabadságharc iránti érdeklődés változatlanul erős. Az események korszerű rövid összefoglalása tehát időről-időre indokolt, így biztosítva a kutatás, a szakirodalom új eredményeinek a felszívódását a közvéleménybe. A napi sajtóban időnként megjelenő cikkek - és a nyomukban járó hozzászólások - tanúsága szerint publicisztikánknak és a nagyközönségnek egyaránt hasznára lehetnek a jól szerkesztett és olvasmányos népszerű-tudományos összefoglalások. A Magyar História-sorozat, s benne Várady Géza könyve, ezért vállal fontos feladatot magára. A nagy, és a történészek előtt is népszerű, témák összefoglaló feldolgozása nem hálás feladat. Az egyre bővülő szakirodalom, a témakör gazdagsága és az érdeklődő olvasó feltételezett előzetes tájékozottsága, mind növelik a népszerű összefoglalás szerzőjének gondját. Az önálló véleménykifejtés igénye természetesen együttjár a korábbi eredmények hasznosításával. Melyiken legyen a hangsúly, -és miként gazdálkodjék a kiadó által megszabott terjedelemmel? Mindez tapasztalt szerzőt is próbára tevő feladat. Az „elsőkönyves" Várady Géza teljesítményének mérlegelésekor ezt azért tartjuk szükségesnek hangsúlyozni, hogy kiemeljük: a szerző a vállalt feladatot igen arányos és szerencsés szerkezet keretei között oldotta meg. A mondanivaló jó szerkesztése természetesen nem egyedüli érdeme Várady Géza munkájának. Erre inkább a könyvet végigolvasva figyelünk fel. Ami azonban az első pillanattól szembeötlik, az a jólismert kérdések friss szemű megközelítése. Ilyen pl. az államnemzet-fogalmának és problematikájának bemutatása, a pesti 12 pont elemzése, az „ausztroszláv" elképzelések ismertetése, a baloldal és a „nép" (a parasztság) viszonyának, de általában a parasztkérdés központi szerepének ábrázolása, Kossuth és Görgey tevékenységének és kapcsolatuknak árnyalt értékelése. A szerző általában óvakodik a leegyszerűsített ábrázolástól és sok esetben igen árnyaltan sikerül összefoglalnia ellentmondásos folyamatokat, nem egyértelmű helyzeteket. Vonatkozik ez pl. az országgyűlés hadügyi vitájára, Batthyány és Deák bécsi útjára, az 1849 tavaszi, a Függetlenségi Nyilatkozatot megelőző helyzetre, a Bécs ellen vonulás lehetőségének mérlegelésére, majd az általános katonai helyzet megítélésére, - hogy csak példákat említsünk. Várady Géza azonban nem elégszik meg egyes részletkérdések hatásosan sarkított vagy érzékletes bemutatásával. Mint az egyik alfejezet élén „A nemzetiségi forradalom" cím sejteti, a szerző 1848-49 tragikus konfliktusában nem vitatja el a magyar forradalommai szembeforduló nemzetiségi mozgalmak forradalmi jellegét. Mint írja: Pest ellen „három oldalról szerveződött a forradalom" .(.84 1-)- Ennek a megállapításnak azonban - ha ennek alapján vizsgáljuk a magyar forradalom külső feltételeit - távolabbi következményei is vannak. Elsőként érinti ez a bécsi forradalmat, az azzal való kapcsolatunkat. Ha ugyanis az adott korszak forradalmai elsődlegesen nemzeti forradalmak, s a nemzeti polgárság (vagy azzal azonosuló rétegek) érdekeit képviselik, akkor ez nem zárja ki, sőt valószínűsíti a nemzeti érdekek és az azt kiteljesíteni kívánó forradalmak konfliktusait. A polgári forradalmak cenralizációs törekvései nem egyszerűen a feudális széttagoltság megszüntetését célozzák (ez érdeke volt az abszolút monarchiának is), hanem a hatalomra jutott nemzeti burzsoázia központi szerepének megerősítését. Ez a törekvés adott körülmények között könnyen válik expanzióvá á tényleges vagy vélt nemzeti érdekek szolgálatában. Ez az expanzió nem okoz nemzetek közötti konfliktust, vagy legalábbis nem azonnal, ha nem ütközik össze más nemzetek hasonló és egyidejű, a forradalmi önmegvalósításra — önálló nemzeti létének elismertetésére - irányuló törekvésével. Ez volt a nagy francia forradalom girondeistáinak és jakobinusainak a helyzete. De 1848 bécsi forradalma hatalomra juttatta a Lajtán túli pénzarisztokráciát, az ipari és kereskedelmi érdekeket képviselő köröket, amelyek nem lazítani, hanem saját anyagi érdekeik védelmében megerősíteni akarták a korábbi birodalmi kapcsolatokat. Nem lehet tehát csak az udvari körökre hárítani a Bécs és Pest között bekövetkezett konfliktus felelősségét, mivel azért a forradalom által hatalomra juttatott, az osztrák burzsoázia érdekeit leplezetlenül képviselő alkotmányos kormányokat is felelősség terheli. Ebben az esetben azonban nem elég a Lajtán túli „kettős hatalom" létéről beszélni, vagy elmarasztalni a Batthyány-kormányt, hogy „kivonta magát a közép-európai forradalom áramából"
