Századok – 1977
Közlemények - Ripoche J. P.: Bizánc vagy Róma? Magyarország vallásválasztási kérdése a középkorban 79/I
KÖZLEMÉNYEK J. P. Ripoche: BIZÁNC VAGY RÓMA? MAGYARORSZÁG VALLÁSVÁLASZTÁSI KÉRDÉSE A KÖZÉPKORBAN Magyarország történetének már számos szakembere foglalkozott ezzel a témával. A tárgyat azonban két különböző irányból közelítették meg, aszerint, hogy Bizánc, vagy pedig a Nyugat oldaláról tárgyalták a kérdést. Ennek a cikknek célja az, hogy behatóan tanulmányozzuk a vallásválasztás problémáját, amellyel a magyarság a 10. század második felében, sa 11. század elején szembekerült, s mely választást jövője szempontjából sorsdöntőnek tekinthetünk. A magyarok Kelet-Közép-Európában utolsóként vették fel a kereszténységet. Ezt a döntő lépést, amelynek megtételére a magyarok a 11. század elején kényszerültek, hivatalosan Róma vallási táborához csatlakozva, több politikai és személyi indítóok támogatta. Magyarországnak a nyugati kereszténységhez való hivatalos csatlakozása az Árpád-ház két fejedelmének, Gézának és Istvánnak1 volt személyes döntése. Ez a két fejedelem céljai elérése végett önként úgy határozott, hogy a római hitre tér, mivel a kereszténység felvétele volt számukra a legjobb eszköz ahhoz, hogy megvalósítsák legbecsesebb tervüket: egy egyesült, s királyi magyar állam létrehozását. Elmondhatjuk, hogy Magyarország a 10. század második felében még nem annyira állam volt, mint inkább hatalmas terület, amelyet magyar törzsek laktak; ezek mindegyikének élén általában egy-egy fejedelmi vérből származó törzsfő állott.2 895-ben, amikor a magyarok a Kárpát-medencéhez érkeztek, a hét törzs, valamint a kavarok vagy kabarok - akik a 830-ban a kazár birodalmon belül végbement, a kazár kagán ellen való lázadás követ-1 Györffy György: Dem Gedächtnis Stephans, des ersten Königs von Ungarn. Acta Hist. Acad. Hung., 17 (1971) 1-2. - Histoire de la Hongrie des origines à nos jours. Szerk. . Pamlényi E. Bp. 1974. 55-57. - Pray György: História regum Hungáriáé. Buda. 1801. 75-78. - Pauler Gyula: A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt. 1893.1. 22. 2 Szentpétery I.: Scriptores rerum Hungaricarum II, Chronicon Posoniense 32-34; Chronicon Monacense 62. - Györffy Gy.: A honfoglaló magyarok települési rendjéről. Arch. Ért., 97 (1970) 191-238. - Habár a későbbi (11. sz.) latin források (Scriptores rerum Hungaricarum) nem szólnak arról, hogy minden törzsfő fejedelmi vérből származó lett volna, a honfoglaló magyarok kortársa, Konstantinus Porphyrogennitus De cercmoniis aulae byzantinae (Bonni kiadás 1829, Reiski és Niebuhr) c. művében (690-691. 1.) a magyar törzsfőket άρχουτας-nak hívja: βσυλ\αχρυαη δισολδια yραμματα Κωνσταντίνου και "Ρωμανού των φιλοχριοτων βαοιλβων Ρομαιων προς τους αρχσυτας των Τούρκων. Az archontas-X széles értelemben használja: uralkodó, herceg (dux), fejedelem (princeps), -általában idegen származású személyek vonatkozásában. Azonban a De Administrando Imperio c.művének 38. és 40.fejezetébena magyar „vojevodosz-t" ό μέ-γας Τουρκίας αρχον hívja.Hasonlóképpen ezt az elnevezést alkalmazza a délszláv törzsfőkre. Konstantin elismeri, hogy a magyaroknál egy nagyfejedelem és több fejedelem van, ahogy az a „türk" törzsfők részére címzett levelek idézése során kitűnik.
