Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

396 TÖRTÉNETI IRODALOM felsorolása a köztük lévő távolságokkal, Budáról néhány mondat. Tardy utal arra, hogy az ugyanebben az időben hosszabb időt Magyarországon töltő Bertrandon de la Brocquicre sem mondott többet a fővárosról. Bánkúti Imre: „A sójövedelem Rákóczi pénzügyi politikájában, a szabadságharc elején 1703-1704" című tanulmánya azt bizonyítja be, hogy Rákóczi az állami jövedelmek növelése érdekében a só értékesítését a központi hatalom útján akarta megvalósítani, a rendi vármegyei szervek kikapcsolásával, csakhogy az államapparátus ezzel a feladattal nem tudott megbirkózni, ezért kénytelen volt mégis a vármegyéknek átengedni. G. Héri Vera: „Kiállítási díjérmék 1842 és 1848 között" címmel az országos és helyi gazdasági kiállítások alkalmából kiosztott érméket mutatja be, utalva készítőikre. Ugyancsak elsősorban művészettörténeti érdekű Cennerné Wilhehnb Gizella: „Tompa Mihály arcképei" című írása, amely a költő élete különböző éveiben készült képeket ismerteti, Tompa véleményével ezek hitelességéről. F. Dózsa Katalin: Menyasszonyi kelengye a városi rétegeknél 1867-1914 között" címmel elsősorban a korabeli sajtó alapján közöl részletes adatokat a vagyonosabb polgári rétegek és az arisztokrácia körében szokásos kelengye mennyiségéről és minőségéről. A tanulmány hasznos adalék a korabeli társadalomtörténethez. Berta István: „A délvidéki kivándorlás problémája" c. hosszabb tanulmányában azt igazolja, hogy Dél-Magyarországról a kivándorlás gazdasági okokból csak a századforduló után indult meg tömeges méretekben, bár már korábban is megvolt, részben a balkáni országok, részben nyugat felé. 1900 után elsősorban Németországba, ill. azon keresztül a tengerentúlra irányult a kivándorlás. A statisztikákat nemzetiségek szerint is feldolgozza és kimutatja, hogy a délvidéki német lakosság messzemenően nagyobb számban és arányban vándorolt ki, mint országos arányban vagy ugyanennek a területnek egyéb nemzetiségei. Igen érdekes Vigh Károly tanulmánya „Az 1944. október 15-i sikertelen 'kiugrási' kísérlet okairól", az eddig ismert tényeket elsősorban a horthysta emigránsok forrásadataival kiegészítve arról is ír, hogy 1944 szeptemberében Churchill és részben Roosevelt számoltak azzal a lehetőséggel, hogy Magyarország csak a nyugati hatalmak előtt teszi le a fegyvert; ez hozzájárult ahhoz, hogy Horthy halogatta a Szovjetuniótól való fegyverszünetkérést. Persze a szerző ebben a munkában már nem tudta hasznosítani Korom Mihály legújabb, a Történelmi Szemle 1975. 1. számában megjelent tanulmányának a Makarov-levélte vonatkozó megállapításait. Vigh Károly arra is utal, hogy a németek már jóideje készültek a magyar kiugrás megakadályozására, ez is hozzájárult a kísérlet kudarcához. A felelősség a szerző szerint Horthy mellett Lakatos Gézát és Vörös Jánost is nagy mértékben terheli, Lakatost parancsokat végrehajtó bürokratának, Vöröst pedig óvatoskodó és a döntéstől visszariadó karrieristának mondja. F. Gát Eszter: „A tengeri trombita" címen egy - nevét meghazudtolóan - húros hangszert ismertet, amely a középkor óta használatos volt. Végül Tamás István a Magyar Nemzeti Múzeum 1973-74. évi munkájáról, főképp a tudományos eredményekről ad áttekintést. A tartalmi ismertetés is mutatja, az évkönyv nem egy, történészek számára is figyelemreméltó tanulmányt közöl, ezért is kívántuk röviden bemutatni, hiszen a könyvárusi forgalomba nem kerülő kiadványokat mindig az elfeledés és a tudomásul nem vétel veszélye fenyegeti Niederhauser Emil TANULMÁNYOK ÉS SZÖVEGEK A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ 16. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL (Kiadja a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, Budapest. 1973 (1975) 1022 1.) A Magyarországi Református Egyház VII. Budapesti Zsinatának első ülésszaka 1964-ben határozta el az 1567. február 24-26. napjain Debrecenben tartott ún. „alkotmányozó" zsinat négy évszázados évfordulója alkalmából öt kötetből álló sorozat - a „Studia et Acta Ecclesiastica" - megjelentetését. Szerkesztője dr. Bartha Tibor, a tiszántúli református egyházkerület püspöke, a református egyház zsinatának lelkészi elnöke. A sorozat I. kötete 1965-ben jelent meg „A Heidelbergi Káté