Századok – 1977
Közlemények - Péter Katalin: Az 1608. évi vallásügyi törvény és a jobbágyok vallásszabadsága 93/I
AZ 1608. ÉVI VALLÁSÜGYI TÖRVÉNY 103 rült be a „villis-betoldás", hanem, mivel Bocskai első béketervezete óta számon tartotta a jobbágyi vallásszabadság követelését, arra a kérdésre keres választ, hogyan „maradt ki" a jobbágy vallásügye a békedekrétumból. Miért maradt ki annak ellenére, hogy a császári békebiztosok Thurzó fogalmazta szövege a jobbágyi vallásgyakorlat szabadságára is vonatkozott? Hogyan jött - végeredményben - létre kiáltó ellentét a béke és az eredeti célkitűzések között? 2. Károlyi az okot Illésházyban, Illésházy túlbuzgóságában találja meg, amivel szerinte a szabadságharc békekövete a Thurzó-féle szöveg értelmét szűkítve fogalmaztatta meg a bécsi béke vallásügyi határozatát. A békediploma szövegezése 1606 június közepén kezdődött, a religiót érintő pontok fogalmazásával. A császár részéről, — miután egy tervezetet tárgyalás nélkül visszavontak, - Thurzó György előbbi idézett javaslatát olvasták fel. Azt, amely az ország valamennyi állapotának és rendének megadta volna a vallásgyakorlat szabadságát. Illésházy azonban - ahogy Károlyi leírja - nem elégedett meg a „singuli et omnes status et ordines" meghatározással, mivel ezt csak a nemességre vonatkoztatta. Ebből a meggondolásból, „csupa nagy óvatosságból.. . túlbuzgóságból taxatíve felsorolta a szabad királyi városokat, a szabadalmazott mezővárosokat, a végeket és a végházakban lévő katonaságot", a jobbágyokat kihagyta. Thurzó beleegyező, de éppoly hibás megjegyzésére, miszerint a két szöveg lényegében azonos, az osztrák biztosok a változtatást hallgatagon tudomásul vették, mert észrevették: így a „cuius regio illius religio" jogelv jutott érvényre.36 Másnap aztán - folytatja Károlyi - az osztrák biztosok világos kimondását követelték annak, amit eddig csak hallgatólag tételeztek fel, hogy tudniillik a vallás szabad gyakorlatának jogát a földesúri hatalom alatt élő jobbágyságra nem vonatkoztatják. Ε követelésre illesztették a taxatív felsorolásban az „oppida privilegiata" kifejezés után az „immediate ad coronam spectantia" finomítást, amiből kiderül, hogy kizárólag a király mezővárosait érinti a békehatározat első rendelkezése.3 7 Károlyi előadása szerint Illésházy tudatosan követte el a „hibát", nem véletlenül hagyta ki a taxatív felsorolásból a jobbágyságot, amikor pedig az osztrák békebiztosok világos kimondását kérték annak, hogy a vallásgyakorlat szabadsága a földesurak hatalmában élő jobbágyokra nem vonatkozik, kívánságuknak eleget tett. 3. Az Illésházy főszereplésével lezajlott eset igen fontos helyet foglal el a jobbágyi vallásügy 16Ö6-1608-as állapotáról szóló fejtegetésekben. Károlyi gondolatmenete szerint Illésházy ekkor elkövetett hibája miatt került a bécsi béke ellentétbe a szabadságharc célkitűzéseivel, miatta fogalmazták az első határozatot a „cuius regio illius religio" elvének értelmében. Szekfűék viszont az ő itteni magatartásában látják a bizonyítékát annak, hogy a szabadságharc célkitűzései között a jobbágyi vallásszabadság elérése ekkor még nem szerepelt. Károlyi elbeszélése, az „oppida privilegiata" meghatározásnak „immediate ad coronam spectantia" kivétellel való bővítéséről adott magyarázata, igen nagy mértékben sugallja Illésházy „hibájá"-nak tudatosságát. Szekfű erre hivatkozva még bizonytalanul írja: „a császári biztosok felszólítására (Illésházy) azt is elismerte, hogy e szöveg értelmében a királyi városoknak adatván szabad vallásgyakorlat, nem adatik tehát a főpapi 36 MOE XII. 165. 37 Uo. 172.
