Századok – 1977
Közlemények - Péter Katalin: Az 1608. évi vallásügyi törvény és a jobbágyok vallásszabadsága 93/I
104 PÉTER KATALIN és földesúri hatalom alatt álló, magánkézen lévő városoknak és mezővárosoknak".3 8 Szabó István ellenben, nyilván pusztán Szekfű leírása alapján, mert csak őrá, Károlyira viszont nem hivatkozik, már úgy tudja, a császári biztosok kifejezetten megkérdezték volna Illésházyt: „ülésházy a tárgyalás alkalmával a király biztosainak kérdésére határozottan meg is állapította, hogy a békeszerződésbe illesztendő szöveg nem ad vallási szabadságot a magánföldesúri hatóság alatt álló, tehát parasztsorban lévő városoknak és mezővárosoknak."3 9 Szabó István szerint tehát a biztosok kifejezetten megkérdezték Illésházyt, az pedig „határozottan" nemleges választ adott arra a kérdésre, hogy a bécsi béke első határozata vonatkozik-e a földesurak birtokain élő jobbágyságra. V. A tárgyaláson lezajlott párbeszéd perdöntő lehetne a bécsi béke értelmezésében, így az 1608-as törvény magyarázatában is — ha valóban elhangzott volna. Ennek azonban nincs nyoma: Szabó István Szekfűre hivatkozik, Szekfű Károlyira, Károlyi pedig csak azt állította határozottan, hogy az Illésházy taxatív felsorolásában eredetileg szereplő „oppida privilegiata" meghatározás mellé az osztrák biztosok követelésére és Ülésházy jóváhagyásával került a földesúri mezővárosokat kirekesztő „immediate ad coronam spectantia" finomítás. Arra, hogy ezt azért kérték volna, mert így a „cuius regio il Ii us religio" előző nap hallgatással jóváhagyott elvét akarták a megegyezésbe foglaltatni, a jobbágyságot akarták a vallásgyakorlat szabadságát biztosító rendelkezés hatálya alól kivonni, Károlyi csak következtet. Ide vonatkozó állításának és következtetésének azonban csupán annyi alapja van, hogy a vallásügyi határozat egyik fennmaradt szövegváltozatában két kéztől származnak a javítások. Az egyik betoldást Illésházy, a másikat Krenperg császári biztos eszközölte olymódon, hogy az Illésházy írásával olvasható taxatív felsorolásba Krenperg tollával került az „immediate ad coronam spectantia" betoldás.40 A tárgyaláson lefolyt párbeszédről azonban sehol nincsen szó, ilyenre Károlyi sem hivatkozik, sőt nincs is forrása az „immediate ad coronam spectantia" kitétel bekerültének körülményeiről. Csupán az Illésházy-féle taxatív felsorolás eredeti tárgyalásáról idéz egy feljegyzést, amelyik szerint miután Illésházy a Thuizó fogalmazta szöveg átalakítását javasolta, Thurzó György kijelentette: a kettő lényegében azonos, a többiek pedig „hallgatással értettek egyet".41 Ε leírás szerint az osztrák biztosok valóban hallgattak, de hallgattak velük a többiek is; az Illésházy, illetve Thurzó oldalán résztvevő magyarok sem szóltak. Az pedig éppen nem derült ki, mit gondoltak közben az osztrákok, eszükbé jutott-e a „cuius regio illius religio" elve. 3' Szekfű III. 387. 39 Szabói. 213. 40 Az Illésházy kezétől származó betoldásban dőlt betűkkel jelzem Krenperg javítását:. . . tam dominos magnates, nobiles, quam liberae (!) civitates et oppida privilegiata immediate ad coronam spectantia in oonfiniis quoque milites Hungaros. . . MOE XII. 504. 41 Thurzó „dicit idem esse in speciali quod in generali. Reliqui taciturnitete consenserunt". Uo. 456.
