Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEMZETISÉGI POLITIKÁJA 285 hangsúlyozni, akkor beszél nemzetiségekről, ill. újabb nyelvhasználat szerint nemzeti kisebbségekről. A nemzetközi kisebbségi szervezetek határozatai a kisebbséghez tartozás szubjektív motívumait emelik ki: kisebbségi az, aki az akar lenni („Minderheit ist, wer will!"). Ezt azonban Bleyer csak a műveltek vonatkozásában tartja helyesnek. A népnél ezzel szemben az objektív kritériumokat emeli ki, nem csupán és nem is elsősorban a nyelvet, hanem azt az egész fizikai és lelki habitust, amelynek alapján egy német parasztot éppen olyan összetéveszthetetlenül meg lehet különböztetni egy magyar paraszttól, mint az egyik fát a másiktól.51 A szubjektív elkötelezettségre, a renani „mindennapos népszavazásra" építő francia liberális nemzetfogalommal szemben Bleyer tehát az objektív kritériumok elsődlegességét hangsúlyozó német romantikus nemzet-, ill. nemzetiség-fogalmat teszi magáévá,5 2 , és föltételezi, hogy a nemzetiségnek ezek a kritériumai, amelyek az erdélyi szászoknál olyan erőteljesen kidomborodnak, megvannak, vagy legalábbis kialakíthatók a hazai németségnél is. Bleyer magyarság- németség-, államnemzet- nemzetiség-felfogása tehát az 1930-as évek elején a 20-as évekhez képest tartalmilag alig változott. Változóban van azonban a két elem súlyviszonya. Míg korábban a német népiség a politikai magyar nemzethez képest alárendelt viszonyban volt, most már félreismerhetetlenül egyenrangú tényező vele.5 3 A politikai magyar nemzet kérdésében az 1930-as esztendő leginkább programatikus megnyilatkozásának Bleyer 1930. június 5-i képviselőházi beszéde tekinthető. „A magyarországi németség mindig az egységes politikai magyar nemzet tagjának vallotta magát, vallja magát, és mindig is fogja magát vallani"5 4 — hangsúlyozta Bleyer. A németség szívvel-lélekkel magáénak vallja ezt a hazát, amelybe ő is beleépítette vérét, verejtékét. Utalva a Szent Imre-jubileumra, felolvassa az Intelmek híres passzusát az „egynyelvű és egyerkölcsű ország" gyöngeségéről és törékenységéről, és gyöngének mondja a trianoni. Magyarországot is. „Mindnyájunknak — folytatja — vágya, törekvése, hogy ez az ország megint soknyelvű és sokszokású legyen, mert ha ilyen lesz, akkor megint együtt lesz Nagy-Magyarország, akkor megint beteljesedik Szent István nagy gondolata."5 5 Az MNNE VII. közgyűlésén elmondott záróbeszédében Bleyer ugyanezeknek a gondolatoknak adott hangot,5 6 és Gratz Gusztáv elnöki megnyitó beszéde is ugyanennek az ideológiának keretei között mozgott.5 7 51 I. h.-ek 287-289, ill. 4-5. 52 Mikó Imre: Nyelv és jog. Korunk, 1970. 9. sz. 1323-1325. - A nép, nemzet és ethnosz fogalmainak bizonytalanságára könyvismertetése kapcsán rámutat Max Demeter Peyfuss: Theorie und Praxis der Minderheitenpolitik. Österreichische Osthefte, 1971. Nr. 2. 172-174. 53 Bleyer nemzetiség-felfogásához egyik közeli fiatal munkatársa, Török Árpád szólt hozzá, lényegében osztva Bleyer felfogását és biztatónak látva a magyar-német viszony alakulását. (Árpád Török: Nation, Volk, Nationalität, S, 1930. märe. 16. 1-3.) 54 Képviselőházi Napló 1927-32. XXIX. k. Bp., 1930. 116. 55 I. m. 117. Vö. Die Frage der Deutschen in Ungarn vor dem Abgeordnetenhause. S, 1930. jún. 15. 1-8. Johann Weidlein: Geschichte der Ungarndeutschen in Dokumenten 1930-1950. Schorndorf, 1958. 19-20. 56 Die siebente Generalversammlung des UDV. S, 1930. aug. 24. 10-11. 5 7 Uo. 4-6. — A beszéd szövege külön kötetben - téves keltezéssel - Gustav Gratz: Deutschungarische Probleme. Bp. 1938. 127-139.
