Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
286 BELLÉR BÉLA Bleyer közgyűlési beszédében fölvetett egy nagyon fontos problémát, a magyarnémet kultúra és ezen belül a magyarországi német kultúra egymáshoz való viszonyát. A kérdést lényegében Bleyer szellemében, a német kultúra Nyugat és Kelet közt közvetítő ún. „közöttes"-típus jellegének felismerésével5 8 tárgyalja Bleyer egyik munkatársa, Pukánszky Béla a Magyar Szemle 1930-as évfolyamában megjelent tanulmányában. A magyar tudomány Pukánszky szerint egyszerűen nem nélkülözheti a német tudományt egyrészt földrajzi helyzete, másrészt a magyar—német szellemi együttműködés gazdag hagyományai miatt. Ezeknek a hagyományoknak eleddig három közvetítő csatornája volt: l.a Magyarország és Ausztria, elsősorban Bécs közti földrajzi, politikai kapcsolat; 2. a reformáció, közelebbről az ág. evangélikus értelmiség, papok, tanárok, orvosok német egyetemeken való iskolázása; 3. a hazai németség. Ami a hazai németségnek a magyar—német szellemi kapcsolatokban játszott tényleges szerepét illeti, ezt a tudomány csak napjainkban derítette föl. A kései felfedezés oka a magyarországi németség sajátos közbeékelt helyzete a nagy német és a magyar közvélemény között. A német közvélemény a kiegyezés idején óvakodott attól, hogy a magyarországi németség kényes kérdésének megbolygatásával megzavarja a Monarchiához, ill. a Magyarországhoz fűződő jóviszonyt. A magyar közvélemény viszont egyrészt a bécsi elnyomó politika eszközének tekintette a németeket, másrészt pedig egy szintre helyezte őket a többi, kulturális szempontból meglehetősen passzív szláv és román nemzetiséggel; ezért bizonyos idegenkedéssel nézett rájuk. Pedig - hangsúlyozza a tanulmány erős egyoldalúsággal — a hazai németség biztosította a magyar szellemi élet nyugati orientációját. Az ő kultúrája gyűjtötte össze azokat a szellemi sugarakat, amelyek aztán Bécs és a protestáns magyar értelmiség prizmáján megtörve sajátos színekben szétsugároztak az egész magyarságra. Ennek a németségnek sajtóján, színházi életén keresztül vált a német szellemi élet .közvetlen élményévé a magyarságnak. Másfelől ez a németség közvetítette a magyarság szellemi értékeit is a külföld felé. A békeszerződéssel a magyarság a németségnek éppen ezt a szellemi közvetítő szerepet betöltő ágát veszítette el. A megmaradt németség ugyanakkor sokkal közelebb áll mind a magyarsághoz, mind a birodalmi németséghez: a magyarsághoz a kisebbségi sors alanyaként, a birodalmi németséghez pedig az „Auslanddeutschtum"-kutatás révén, amely hallatlan lendülettel, következetes tervszerűséggel és szervezőképességének teljes latbavetésével igyekszik feltárni a magyarországi németség politikai, kulturális és etnikai múltját. „Ezen a ponton kellene — indítványozza a szerző — kultúrpolitikánknak módot adni arra, hogy a magyar tudomány is teljes erővel bekapcsolódjék a németek munkájába, nekünk versenyeznünk kellene a német tudománnyal abban, hogy szigorú tárgyilagossággal s, minden hamis illúziót félretéve fedjük fel a magyarországi német kérdés komplexumát. . ,"5 9 Ha a Pukánszky által megkövetelt szigorú tárgyilagossággal és illúziótlanul vizsgáljuk az 1930-as évek elején a magyarországi németséget, a német reményekkel és a magyar 58 Vajda György Mihály: A német irodalom Kelet és Nyugat között. Helikon, 1965. 4. sz. 490-501. 59 Pukánszky Béla: Magyar-német szellemi kapcsolatok. Magyar Szemle, 1930. IX. k. 3. sz. 243. - A tanulmányt ismerteti és a hazai németség kulturális közvetítő szerepére vonatkozó részt közli: Die Wurzeln der deutsch-ungarischen geistigen Beziehungen. S, 1930. júl. 27. 1-2.
