Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
276 BELLÉR BÉLA németség körében a nagy német kultúrközösséghez, a német Kulturnationhoz való tartozás tudatának minden megnyilvánulását. Ezért kell lemondaniok a birodalmi német szervezeteknek a magyarországi németség öntudatra ébresztésének minden másutt használt és jól bevált eszközéről. Ennek a feltételnek teljesülését a magyar nemzetiségpolitikusok és a széles magyar közvélemény árgus szemekkel figyelték. Különösen felkeltette gyanakvásukat a német családkutatás, az ún. „vándormadarak" (Wandervogel) tevékenysége és a németországi ösztöndíj. Ami a német családkutatást illeti, ez német ihletésű osztrák kezdeményezés Volt. Feladatának a délkelet-európai németség összefüggő nyelvterületének, a német családok 1700-as években kezdődő nagy szétrajzásának új, nemzeti célzatú vizsgálatát és a kutatási eredmények közzétételét tekintette.12 A vállalkozás egészében véve nyelvészeti, néprajzi, település- és népiségtörténeti jellegű volt, de a politikai vonatkozásoktól sosem volt teljesen ment. A család-, népiség- és nemzetiségtörténeti kutatás jelentős részben a „vándormadarakra" (Wandervogel), vagyis azokra a birodalmi német egyetemi hallgatókra támaszkodott, akik nyaranta anyaggyűjtés végett megjelentek a magyarországi német települési területeken. Mit müveitek ezek a „vándormadarak", akiket a hazai közvélemény egyöntetűen alldeutsch uszítóknak, pángermán agitátoroknak tartott? Az általunk tárgyalt időszakban Tolna megyében és — útban Szatmár felé — a bécsi vonaton tűntek fel „vándormadarak". A Tolna megyei Kalaznón lipcsei egyetemi hallgatók elbeszélgettek a német lakossággal; hazatérésük után egyikük levélben érdeklődött gazdaismerősétől aziránt, hogyan folyik az iskolában a tanítás. Nem kapott rá választ. Murgán a német hallgatók ugyancsak beszédbe elegyedtek a lakossággal, és érdeklődtek életkörülményeik iránt. Majoson két német egyetemi hallgató vitába keveredett a helybeli evangélikus lelkésszel a kisebbségi nyelvhasználat ügyében; a lelkész meglehetősen gorombán letorkolta őket. Szatmárba repülő „vándormadarakkal", 10-15 német egyetemi hallgatónővel maga Pataky Tibor, a miniszterelnökség kisebbségi osztályának vezetője futott össze a bécsi vonaton. Mindezeknek a „vándormadaraknak" ügyét szorgosan jelentették a miniszterelnökségnek. Jelentette pedig nem csak valamilyen rendészeti vagy közigazgatási hatóság, hanem — és ez jellemző a nemzetiségi kérdés kezelésére — dr. Beyer Ede, a német kisebbségi iskolák látogatására a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba berendelt kir. tanfelügyelő is.13 (Az azután már nem a dolog érdeméhez, csupán komikumához tartozik, hogy utóbb „pángermán izgatás" gyanúja miatt a tanfelügyelő ellen is nyomozást folytatott a somogyi csendőrség.1 4 ) A Magyarországra nyaranta kirajzó német egyetemi hallgatóknál nem kisebb gondot okozott magyar politikai köröknek magyarországi német diákoknak ösztöndíj, diákcsere, németországi és magyarországi német szervezetek támogatása révén németországi iskolákban való tanulása vagy továbbtanulása. Steuer György német kormánybiztos a német-12 Mittelstelle für südostdeutsche Familienforschung. Sonntagsblatt (a továbbiakban: S) 1928. okt. 21. 16-17. Deutsche Volkskunde im ausserdeutschen Osten. S, 1930. dec. 24. 27-28. Josef Heinzinger: Deutschungarische Familienforschung. S, 1931. febr. 22. 12-13. 13 OL ME 1934-C-8616 (5905/1930) - Korábbi időből, 1925 augusztusából ismerünk egy „vándormadárnak" adott utasítást. Ez csupán tudományos feladatokat tartalmazott (OL ME 1925-C-6120). 14 OL ME 1929-C-3934.
